Gyulatelevízió
Harminc éve hunyt el Kistelek szülötte, a huszadik századi magyar szobrászat jeles egyénisége, Tápai Antal (1902–1986).
Az évfordulóról a szegedi Bálint Sándor Művelődési Ház emlékezett meg méltó kiállítással, ahol a művész közintézményekben föllelhető, nagyléptékű munkái mellett magántulajdonban lévő plasztikák is helyet kaptak. Tápai Antal esetében bajosan választható ketté a köztéri céllal készült művek, illetve a kamaraalkotások világa.
E Móra Ferenc által fölfedezett parasztzseni, aki egyforma rutinosan bánt kővel, fával és bronzzal, valamennyi munkájában drámai tömörséggel fogalmaz, a plasztikus anyag lényegre törő egyértelműségével ragad meg személyes portrészereplőket vagy jelképi erejű emberalakokat, akiknek feszültségteljes megformálása Rodin sűrített belső mozgásenergiáit idézi. Monumentális hajlamai pedig Michelangelót, akinek emlékére a mester lenyűgözően dinamikus portrét alkotott.
Bár Hálóvetője lassan egy évszázada várja, hogy köztérre kerüljön, az újszegedi templomban álló Árpád-házi Szent Erzsébet-szobrának méltóságteljes ünnepélyessége, a Füvészkert lánykaszobrának lenge nyúlánksága, a szegedi Kultúrpalota előtti Tömörkény- és Móra-alakmásainak formai tisztasága sokunk lelkét üdíti a mindennapokban.
Egy ilyen formátumú művésszel a világ más táján állandó kiállítóházban büszkélkedne az őt szárnyra bocsátó közösség.
