„Duplán kisebbségben vagyunk”

A délvidéki Nagybecskereki Egyház­megye a történelmi Csanádi Egyházmegye egyik utódegyházmegyéje. Német László püspök sajátos helyzetükről és nehéz­sé­geik­ről beszélt a közelmúltban a  Vatikáni Rádióban. Az alábbiakban az interjú szerkesztett változatát közöljük.

➜ Püspök úr, bizonyára hasznos lesz, ha egy összegző képben vázolja, azt a történelmi hátteret, amelyben ennek a nehéz sorsú térségnek a jelene meg a jövője lehetőségeivel együtt érthetőbbé válik.

➜ A kérdés nagyon fontos, mert magának a püspöki konferenciánknak a neve is furcsa, Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia. Négy jugoszláv utódállam állam püspökei tartoznak ebbe a körbe: Szerbia, Montenegró, Macedónia és Koszovó. Összesen kilencen vagyunk főpásztorok ebben a konferenciában. Az egész úgy kezdődött, hogy 1991-ben, amikor kitört a volt Jugoszlávia szétesésével a háború, a nagyobb katolikus egyházak – Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Hercegovina – a Szentszéktől engedélyt kaptak arra, hogy megalapítsák saját püspöki konferenciájukat. A többi országrészből ideiglenesen létrejött az úgynevezett Kis-Jugoszlávia, amelynek része volt akkoriban még Montenegró, Macedónia és Szerbia. Szerbia területéhez tartozott, és szerb kormány szerint ma is hozzátartozik Koszovó tartomány. Kis-Jugoszláviából először Macedónia vált ki és önállósodott, majd Montenegró. Eredetileg tehát három jugoszláv utódállam püspökei alakították meg a konferenciát, és találták ki hozzá a Szent Cirill és Metód nevet. A névválasztásnak nagyon hosszú politikai csata volt a hátterében.

➜ Hiszen a két szent ortodox, itt pedig a latin kereszténységről van szó…

➜ Pont erről van szó. Tudjuk, hogy a katolikusoknak kb. nyolcvan százaléka nem szláv a püspöki konferencia területén. Legtöbben a magyarok vannak, utánuk az albán a második legnépesebb csoport. A jelenlegi Szerbia területén korábban élő horvát katolikusok az 1990-es háborús évektől kezdve folyamatosan hagyták el, és hagyják el ma is az országot.

➜ Nem érzik magukat biztonságban?

➜ Igen, ez mindenképpen hozzátartozik, hogy nem érzik magukat biztonságban. A második nagy nyomós ok pedig az, hogy Horvátország sokkal közelebb volt az Európai Unióhoz, ma pedig már teljes jogú tag. A horvátoknál a kettős állampolgárság ugyanúgy gyakorlat, mint Magyarországon. Ilyen értelemben a szerb területen élő horvátok, horvát útlevéllel rögtön uniós állampolgárokká válnak, ezért is elmennek. A gazdasági helyzet – mondjuk meg őszintén – évről évre rosszabb. Elnökválasztások lesznek Szerbiában, Macedóniában tavaly ősszel voltak. Nincs meg az emberekben a politikai biztonságérzet. Emiatt a tehetősebb szülők a nagyobb biztonság reményében elküldik gyerekeiket Nyugat-Európába. Így a katolikusok száma hihetetlenül gyorsan apad a térségben.

➜ Valamilyen arányszámot lehet mondani, hogy az utóbbi húsz esztendőben milyen mértékű volt ez az elvándorlás?

➜ A Nagybecskereki Egyházmegyének 1991-ben, amikor az utolsó jugoszláv népszámlálást végezték még 98 000 katolikus vallású lakosa volt. 20 évvel később már csak 57 800-an vallották magukat katolikusnak.

➜ Majd a fele!

➜ Amikor a szülők külföldre vándorolnak, akkor viszik a gyerekeket is. Nehéz dolog ez számunkra, mert sokszor azok mennek el, akik már integrálódtak, benne voltak a helyi katolikus egyház életében. Évente 800 katolikust veszítünk ilyen módon… Visszatérve magára a konferenciára, ez érvényes más országokra is. Így Macedóniából, Montenegróból és Koszóvóból is elmennek a katolikusok. A montenegrói bari érsek arról számolt be, hogy jelenleg 13 000 katolikusa van, és még 40 000-ről tud aki Amerikába vándorolt ki.

➜ Joghatósága kiterjed őrájuk is?

➜ Nem terjed ki, mert ott élnek kint. De hála nekik, fent tudja tartani anyagilag az egyházmegyéjét.

➜ Segítenek!

➜ Segítenek új székesegyházat építeni. Ezek mind első generációs kivándorlók, akikben megvan még a kötődés. Ez nagyon fontos.

➜ Ebben a nehéz helyzetben mi az egyháznak a feladata és milyen lehetősége van segíteni az otthoniaknak?

➜ A kilenc katolikus egyházmegye aktív karitász programmal van jelen a térségben. A máltai lovagok is jelen vannak a nagyobb eseteknél. Házi ápolásban több mint 560 személy van a listánkon. Gyerekek számára megvásároljuk a szükséges a könyveket, füzeteket. Így segítjük a beiskoláztatást. Három éve nem volt komoly telünk, és most meg az utóbbi hatvan év legnagyobb hideghullámát szenvedjük el. Hihetetlen sok tüzelőanyag fogy el. Ennek pótlása volt jelenleg a legnagyobb problémánk.

➜ A kisszámú, különféle nemzetiségű katolikusság Szerbiában egy nagy, nagyobb létszámú, sőt döntő mértékben ortodox közösségben vagy közegben él. Innen, Rómából nézve sokszor szépnek és idealisztikusnak tűnik a valóság, milyen ellenben otthon? Milyen a kapcsolat az ortodox keresztény testvéreinkkel?

➜ Minden országnak megvannak a saját kihívásai. A négy ország közül, amelyek a püspöki konferenciához tartoznak, háromban az ortodoxok teszik ki a lakosság többségét. Koszovóban a muzulmánok vannak többségben, de az pozitív dolog, hogy muzulmán és keresztény mind albán nemzetiségű. Szerbiában, Montenegróban és Macedóniában a katolikusok etnikai alapon is a kisebbséghez tartoznak. Például a katolikusok Szerbiában vagy magyarok, vagy szlovákok, horvátok, németek, ukránok, ruténok. Macedóniában a latin rítusú katolikusok albánok, a görög katolikusok pedig szlávok, macedónok. Szerbiában, ahol a legtöbb katolikus él, duplán kisebbségben vagyunk, vallásilag és etnikailag is.

➜ Még egymás között is.

➜ Igen, egymás között is, a hívők saját nyelvükön akarják hallani Isten szavát, és őt dicsérni.

➜ Püspöki szinten milyennek látja a kapcsolatokat?

➜ Nagyon fontos kihangsúlyozni, az együttélésnek, a baráti kapcsolatoknak van ökumenéje, együttműködése. Ez megvalósítható mindenhol, mind a négy országban. Együtt tudunk élni, és együtt dolgozunk.

➜ Talán ez a legfontosabb.

➜ Tényleg, ez a legfontosabb. Vegyes házasságoknál nagyrészt a katolikus fél beolvad. Sajnos így vesztünk el sok katolikust. Hivatalos párbeszéd az ortodox egyház és a katolikus egyház között nincs.

➜ E nehézségek közepette milyen reménység éltet benneteket?

➜ Az biztos, hogy a remény az, ami utoljára hal meg. A Nagybecskereki püspökség híveinek többsége 1944-ig német anyanyelvű volt. Több mint fele a híveknek fél év alatt eltűnt 1944-45-ben, amikor is a dunai svábokat kitelepítették, internálták, vagy elhurcolták a Szovjetunió­ba málenkij robotra. Sok templomunk van, ami üres, ahol nincsenek hívek, ahol még a kulcs is pravoszláv kézben van. Ezek a pravoszlávok jó emberek, akik templomainkat vigyázzák.

Ma az a legfontosabb azoknak a híveinknek, akik püspökségeinkben, a Vajdaságban megmaradtak – sok idős ember akiknek gyermekeik, unokáik már külföldön élnek –, hogy megőrizzék az éltető reményt. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el őket. Sokszor hallom, amikor megyünk pasztorális látogatásra, vagy megyek bérmálni, hogy az emberek azt mondják, ide már rendőr se jön, de hála Istennek az egyház még megjelenik. Ez az, ami az ember szívét melengeti. Hihetetlenül sok lelkierőre van szükség, mert ugyanannyi munkát kell kifejteni egy hívőnél, mint száz esetében.