Gyulatelevízió
Az ökumené közösségében ünnepeltek a szegedi dómban
Az ökumenikus imahét keretében közös liturgiát tartottak január 19-én a szegedi dómban. Kiss-Rigó László katolikus, Fekete Károly református és Kondor Péter evangélikus püspök tanítottak szeretetről, türelemről, összetartozásról.
– Mindannyiunk élete szinte minden területen kizökkent a megszokott kerékvágásból. Megváltozott közösségeink, gyülekezeteink élete, és különösen liturgikus életünk. Ennek ellenére itt vagyunk, hogy idén is imádkozzunk az egységért – köszöntötte Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök az ökumenikus istentisztelet résztvevőit.
– A mai nap igeszakasza János evangéliumából Jézus buzdítása az apostolai felé: úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Mi emberek magunktól a szeretet legnemesebb és legtökéletesebb formáját csak korlátokkal, gyarlóságokkal együtt tudjuk megélni. Számunkra, keresztények számára az a szeretet a példa, ahogyan Isten szeret minket, ahogyan azt Jézus életében, halálában és feltámadásában megmutatta. Erre tanított Isten, ezt a szeretet kell viszonoznunk, most pedig azért gyűltünk össze, hogy egymás között is megéljük – fogalmazott Kiss-Rigó László.
Kondor Péter evangélikus püspök az ökumenikus imahét középpontba állított gondolatához – „öltsetek magatokra türelmet” – kapcsolta elmélkedését.
– Mit jelent türelmesnek lenni? – Erre az egyszerűnek vélt kérdésre nagyon mély választ kaptunk: a türelem az a lelkiállapot, amikor várunk egy zárt ajtó előtt, aminek meg kellene nyílni. Sokszor kerülünk bezárt ajtók elé. Lehet ez a sötét folt a lelkiismeretünkön, ami egész életünket megterheli. Lehet egy ember, akivel össze vagyunk kötve, akitől rengeteget szenvedünk, de nem tudtunk elviselhető közösségbe kerülni vele, akárhogy próbálkoztunk. De lehet egy fájdalom, probléma vagy éppen betegség, ami talán a közeledő halál képét hozza elénk. Sokféle bezárt ajtó lehet az életünkben, ahol a józan belátás azt diktálja: türelem. De hiába, ha olyan gyorsan elfogy, és az ember is felsóhajt, meddig várjak még? A mi türelmünk olyan, mint a vékony jégréteg a víz felszínén, mely egy pillanat alatt beszakad, és menthetetlenül merülni kezdünk a saját kétségeink hullámai között.
A mi türelmünk addig terjed, míg saját vágyaink valóra válását remélni tudjuk. Az igazi türelem azonban nem nehéz helyzetemnek elképzelt javulására van beállítva, hanem az élő Istenre, akinek leghatalmasabb cselekvése Jézus Krisztus, aki maga is állt egyszer egy reménytelenül bezárult az ajtó előtt, a halál ajtaja előtt, és eltűnt annak sötétségében. De egyszer mégis kinyílt az a kapu, és az Úr győzelmének világossága árad ránk azon keresztül. Így az igazi türelem számára soha nincs végérvényes sötétség, nincsen végérvényes akadály, nincs soha reménytelenség, kilátástalanság. Ez a türelem azért nem fogy el, mert a legnyomorultabb helyzetben is tudja, hogy van számára segítség. Így az ember része lesz Isten egész világ megváltására kiterjedő hatalmas művének, melyben a bezárt ajtó arra tanít, hogy szabadok legyünk a körülöttünk élők számára, egészen, mindenkinek válogatás nélkül.
– Jézus „karakteres arcélű” közösséget akart, melyben a meghatározó ismertetőjel a szeretet – kezdte igehirdetését Fekete Károly református püspök. – Ezt a végrendeletszerű tanítást azon drámai, utolsó estén fogalmazta meg, és mikéntjét meghatározva felülírta az egyik ószövetségi – szeresd felebarátodat, mint tenmagadat – főparancsot. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket – a mértéket Jézus önmaga feláldozásával adja. Jézus azt kérte tanítványaitól, közösségük mutassa a szeretetösszhangot, és ez az, amit rajtunk is számon kér. Megvan-e köztünk a szeretetössz-hang? „Önkorlátozó közösségben” kell egymásra figyelnünk, ahol kölcsönösen gondoskodnunk kell egymásról. Ahol ki tudjuk mondani az evangéliumi mondatot, szükségem van rád, ahol számon tartó szeretettel viszonyulunk egymáshoz. Erre kell törekednünk ma, ezen a héten és életünk minden napján – fogalmazott Fekete Károly.
