Gyulatelevízió
Gyakran szokták idézni a mondást, mely szerint Európában még az ateista is keresztény, mert a keresztény gyökerek, értékek, hagyományok Európában mindenki számára tényszerű adottságot jelentenek.
Ezt persze lehet tagadni, támadni vagy tudatlanra venni, de ez az identitás feladását jelenti. Identitás nélkül is lehet élni, csak az nem méltó az emberhez, azaz embertelen. Ránk, magyarokra is igaz, hogy valamilyen módon, de kulturális, történelmi értelemben mindenképpen Mária országa vagyunk. Ebből is lehet viccet csinálni, vagy gúnyolódni rajta, de tény, hogy első királyunk, Szent István végrendeletszerűen az országot, népét Jézus anyjának, Máriának az oltalmába ajánlotta, védnöksége alá helyezte. Ez egy olyan tény, amivel István király nem akarta senkinek a hitét, világnézetét előre determinálni, mégis mindenki számára kulturális adottság, aki magyarnak akarja vallani magát – függetlenül attól, hogy generációk óta itt él, honosított, letelepedett vagy menekült.
Minderről a közbeszédben általában augusztus 20-a körül esik szó, de mi, katolikusok a közelmúltban, október 8-án ünnepeltük, illetve emlékeztünk meg Máriáról, mint a Magyarok Nagyasszonyáról. Mi nem pragmatikus szempontból, a kapcsolati tőkét kihasználandó tiszteljük Máriát, gondolván, hogy érdemes vele jóban lenni, ha Fiánál valamit el akarunk érni. Egy alkalommal, amikor az evangéliumi epizódban Jézusnak üzennek, hogy anyja a tömegben van, és szeretne vele beszélni, ő azt válaszolja, hogy mindaz az ő anyja, testvére, rokona, aki nyitott szívvel hallgatja Isten szavát, és aszerint cselekszik. Máriát azért tiszteljük, mert ő volt a legnyitottabb Isten szavára, Isten felé, eszerint alakította életét, és segített Jézus követőinek igazi közösséggé formálódni.
Ma megfigyelhetjük a társadalom polarizációját két irányba. Többnyire szétnyíló ollóról beszélnek, utalva az egyre nagyobb különbségre társadalmi csoportok esetében. Valójában azonban a két pólus nem elsősorban a szegénység és a gazdagság, a magas szintű fejlettség és az elmaradottság, még csak nem is a jobboldal és a baloldal, hanem a háttérben a legfőbb folyamat az uniformizált, manipulálható, identitás nélküli, semmilyen immunitással nem rendelkező masszává, tömeggé válás, illetve a saját gyökereiből tudatosan táplálkozó, egyetemes emberi értékeket valló, valódi szolidaritást tanúsító közösséggé építkezés. Mindkét irányban vannak a polarizációs folyamatnak támogatói, harcosai, korifeusai. A társadalom eltömegesítésének oldalán ott vannak az értéksemlegesség ideológusai, a politikai korrektség farizeusai, a magukat felsőbbrendűnek kikiáltó kontraszelektált politikusok, álcivil szervezetek és a filantrópia köntösébe bújt, valójában a saját önös gazdasági érdekeiket képviselő, az előbb említett politikusokat zsebükben tartó gazdasági, pénzügyi szuperpotentátok, érdekcsoportok és a nemzetközi média nagy része.
A közösséggé alakulást, erősödést, szellemi-lelki építkezést pedig az egyelőre még kisebbségben lévő, értékekre építő, messzebbre látó, karizmatikus, vízióval rendelkező közszereplők, politikusok, néhány valódi civil szervezet és remélhetőleg az egyházak célozzák, szolgálják.
A tömeggé válás a lelki, szellemi és fizikai leépüléshez vezet, a közösséggé formálódás pedig az emberhez méltóbb jelen és a túlélés, a boldogabb jövő feltétele.
Mi magyarok, Mária példáját szem előtt tartva, közbenjárását kérve, nemzeti ünnepünkre készülve segítsük, szolgáljuk az egyházi és más közösségek építését, hozzájárulva ezzel Isten országának építéséhez, hogy a nemzetközösségek szolidáris közösségévé nemesedjen. Így tudunk hozzájárulni Európa túléléséhez, megújulásához is.
Kiss-Rigó László püspök
