A kitelepítettek nagy része 1948-ban tért haza, ám voltak olyanok, akiknek ez még később adatott meg.
A szentmisét követően Alt Norbert alpolgármester emlékezett vissza a 74 évvel ezelőtti eseményekre.
Ezt követően a megjelentek először a templomban található emléktáblát koszorúzták meg, melyen az áldozatok nevei szerepelnek.
Majd az Apor téri Mária múzeum udvarán lévő haranglábnál külön is köszöntötték a közel 550 Gyuláról elhurcolt fiatal közül a máig életben maradt hét áldozatot. Közülük hárman jelenlétükkel is megtisztelték a megemlékezést. Kempfné Szeip Rozinát tizennyolc éves korában vagonírozták be, ő az egyik utolsó csoporttal, maláriával fertőzötten tért haza.
A Gyulai Német Kisebbségi Önkormányzat minden évben megrendezi az elhurcoltakra és a hazatérőkre való megemlékezést ezzel is ráirányítva a figyelmet a 74 évvel ezelőtti eseményekre. Hiszen minden módot meg kell ragadni annak érdekében, hogy a jövőben senkivel se történhessen meg ilyen jellegű diszkrimináció, emelte ki Mittag Mónika, a gyulai német önkormányzat elnöke.
A tiszteletadásra Kőszegről is érkeztek vendégek, akik a helyiekkel együtt elénekelték a magyarországi németek himnuszát. Végül az elhunyt sorstársak emlékére a jelenlévők koszorúkat helyeztek a harang lábához.