2021. május 19., szerda
FONTOS

A függetlenséget és az együttműködést ünnepelték Szegeden

Kiss-Rigó László püspök

„Mi nem könyörögtünk a szabadságért, mi harcoltunk érte!”

A magyar és a lengyel nemzet ezeréves egymásra utaltsága, szellemi-gazda­sági-politikai összekapaszkodása fontos építőköve a régió és Európa jövőjének – ennek a gondolatnak a jegyében rendezték meg a Független Lengyelország emlék­napot. Az eseményen a tudomány, a kultúra és a hit, a lelkiség csodálatos összhangja is megmutatkozott.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye, a Lengyel Köztársaság Szegedi Konzulátusa, valamint a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége november 7-én közösen rendezte meg Szegeden a Független Lengyelország (Polska niepodległa) emléknapot. A Mi nem könyörögtünk a szabadságért, mi harcoltunk érte! mottójú rendezvényen tudományos konferencia, zongorahangverseny és szentmise várta az érdeklődőket.

Ami a történelmi hátteret illeti: Lengyelország 1918-ban 123 év széttagoltsága után – lengyelek generációinak raboskodása, szenvedése, erőfeszítése és halála árán – nyerte vissza függetlenségét. November 11-e az államiság feltámadásának, egyszersmind a nemzeti megújhodásnak is az ünnepe, hiszen az 1918-as nemzedék újjászervezte az országot, talpra állította a gazdaságot, a nemzetközi művészet áramlatába evezte az ifjú köztársaságot. A múlt tisztelete nem jelentett terhet, sőt ez volt a hajtóerő, amely teremtésre, tervezésre sarkallta a nemzetet. A szabadságról szőtt álmok az I. világháború befejezésével valósulhattak meg – fogalmazták meg a szervezők az emléknap legfontosabb üzenetét: a közös emlékezést és azt, hogy a hagyományok ápolásának, valamint a múltból való okulásnak a talaján építse a jövőt mind a lengyel, mind ezeréves szövetségese, a magyar nemzet.

A Gál Ferenc Főiskola Klebelsberg-termében tartott konferencián három izgalmas, tanulságos, egyben felkavaró előadás hangzott el. Bödők Gergely (Clio Intézet, Budapest) Az egyház és a kulturális elit ellen elkövetett gyilkosságok 1919-ben a Tanácsköztársaság Magyarországán; Joanna Lubecka (Nemzeti Emlékezet Intézete, Krakkó) Az értelmiség kiirtása Lengyelországban 1939-1940-ben; míg Cecylia Kuta (Nemzeti Emlékezet Intézete, Krakkó) Politikai gyilkosságok Lengyelországban a ’80-as években címmel tartotta meg prezentációját. A nap második részében Lidia Ksiazkiewicz művésznő adott zongora­koncertet ugyancsak a Klebelsberg-teremben, ahol Chopin és Liszt művei csendültek föl, majd Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök celebrált szentmisét a dómban a lengyel és a magyar nemzetért.

A közgondolkodás sajátos árnyalatai

Kiss-Rigó László a rendezvény kapcsán a közgondolkodás sajátosságáról, különféle árnyalatairól értekezett. Mint rámutatott, amikor politikai foglyokról beszélünk, akkor a politikai jelző a foglyokat tünteti fel pozitív színben, amennyiben kicsit arra gondolunk, nem köztörvényes bűnözőkről van szó, hanem többnyire ártatlan emberekről, akiket politikai okok miatt zártak börtönbe, korlátoztak vagy dolgoztattak táborokban. Irányukban az átlagosnál is nagyobb szolidaritás ébred bennünk, tudat alatt is együtt érzünk velük. Ellenben mikor politikai gyilkosságokról van szó – folytatta a püspök –, akkor a jelző nem annyira az áldozatokra irányítja a figyelmünket, hanem az elkövetőkre, akiket szinte szocializálja, már-már mentesíti tetteik alól, hogy a politika eszköztárának egyik elemeként követték el a bűncselekményeket.

– Történelmi konferenciánkkal és az egész emléknappal azt kívántuk tudatosítani, mennyire nem így van valójában, és mennyire megengedhetetlen, hogy bárki is a politika nevében kövessen el szörnyűséges rémtetteket. Arra törekedtünk, hogy a tanácskozás és a közös emlékezés a múlt együttes elemzésével, a közös igazság kimondásával segítse a két, nehéz sorsú nemzetet a jövő tisztánlátásában és örömteli építésében – mondta el lapunknak a püspök.

Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli szegedi konzulja elárulta: a szegedi és a Csongrád megyei lengyelek körében hosszú évek óta hagyomány, hogy megünneplik a lengyel függetlenség napját. Teszik ezt többek között azért, hogy minél közelebb hozzák a lengyel nemzetet, a lengyel történelmet a magyarokhoz, a magyar ifjúsághoz, mely – így tapasztalják – a sztereotípiákon, a lengyel–magyar barátság tényén kívül sajnálatosan keveset tud a lengyelekről.

– A magyar történelemkönyvek sajnálatos módon mostohán bánnak a lengyel történelemmel, ezt a hiányosságot igyekeztünk és igyekszünk évről évre pótolni. Ezért hívtunk meg ezúttal is nagyszerűen felkészült tudósokat, történészeket Lengyelországból, Krakkóból, akik a legfrissebb kutatási eredményeket ismertették meg a közönséggel, köztük a szegedi fiatalokkal, iskolásokkal – számolt be róla.

Nácik, kommunisták és „ismeretlen tettesek”

A tiszteletbeli konzul kiemelte: a 2019-es esztendő igazán különleges évnek számít, hiszen több sorsfordító történelmi esemény kerek évfordulójára emlékezünk. Száz éve söpört végig Magyarországon a Tanácsköztársaság a maga súlyos atrocitásaival és kegyetlenségei­vel, nyolcvan éve tört ki a második világháború, mely az egész világot megváltoztatta, és harminc esztendővel ezelőtt következett be a rendszerváltás.

– A három történetben mások mellett az a közös vonás, hogy az agresszorok, a totalitárius rendszerek szörnyű dolgokat műveltek a társadalmi, szellemi elittel, gyilkolták a másként gondolkodókat – mutatott rá.

Karol Biernacki kiemelte, 1939 és 1941 között a német nácik és a szovjet kommunisták számos átgondolt, megfontolt akció során hidegvérrel és könyörtelenül irtották a lengyel értelmiséget. A szovjet kommunisták több mint 1,4 millió lengyelt deportáltak Szibériába, embertelen körülmények közé. A németek pedig a német állam által Lengyelország területén felépített koncentrációs táborokban végeztek a lengyel értelmiségiekkel is. Az 1980-as években pedig már javában zajlottak a kerekasztal-tárgyalások, miközben az úgynevezett „ismeretlen tettesek” még mindig gőzerővel gyilkolták a lengyel ellenzéket, leginkább is azokat az egyházi személyeket, akik ellenálltak a politikai rendszernek. Ezeket a szörnyűségeket – mondta – soha nem feledhetjük, ezekre mindig emlékeznünk kell, és figyelmeztetni: hasonló cselekmények nem fordulhatnak többé elő sem a lengyel, sem a magyar nemzet életében.

A hit erejével a gonosz ellen

Szimbolikus üzenettel bír, hogy a szervezők a tudomány mellett a kultúrának és a hitnek, a lelkiségnek is hangsúlyos szerepet biztosítottak az emléknapon.

– Mi, lengyelek és magyarok egymásra vagyunk utalva, több mint ezer év köt bennünket össze. Hívő emberekként nem tudjuk elképzelni az emlékezést püspöki szentmise nélkül. Ez a mai világban azért is különösen fontos, mert a társadalomba beköltözni látszik valamiféle gonosz, olyan új ideák, melyek nem a közösséget szolgálják, annál inkább rontó-bontó szerepet töltenek be, főként a fiatalok között. Valljuk: ennek ellenszere a hit lehet. A kultúra legalább ennyire fajsúlyos, ennek jegyében hívtuk meg a Strasbourgban élő kiváló lengyel művésznőt, Lidia Ksiazkiewiczet, aki 2018-ban orgona-, ezúttal pedig zongorakoncerttel varázsolta el a közönséget – fogalmazott Karol Biernacki.

A lengyel tiszteletbeli konzul úgy összegzett: mi­után a lengyel és magyar nemzet sorsa közös, a jövőben is rendkívül fontos az együttműködésük. A Visegrádi Négyek, a magyarok, lengyelek, valamint csehek és szlovákok összefogása megkerülhetetlenné teheti Köztes-Európa gazdasági és szellemi potenciálját Európa számára.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

Színház a vírushelyzet idején A bezárt ajtók mögött is folyik a munka Szeged színházaiban. A repertoár bővítése, folyamatos …