Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasòk, Kedves Testvèrek!
Történelmi emlékezés, identitástudat, nemzeti ünneplés szempontjából intenzív napokat élünk meg ezen a héten.
Bár az idén vasárnapra esett: néhány napja volt a naptári ünnepe Boldog XI. Ince pápának, aki a XVII. század végén oly sokat tett Magyarország török uralom alóli felszabadulásáért. Augusztus 15-én ünnepeljük Máriát, mint Nagyboldogasszonyt, néhány nap múlva pedig Szent István királyunkat. Mindennek tükrében beláthatjuk annak a mondásnak az igazát, hogy Európában még az ateista is keresztény, legalábbis kulturális értelemben, a gyökerek szempontjából. Ha pedig a mai katolikus ünnep magyar elnevezését nézzük, akkor láthatjuk, hogy az előbb idézett mondás analógiájára Mária személye érinti objektíve minden magyar identitását, függetlenül a vallásától vagy a világnézetétől. Az ő alakja ott van Szent István király végrendeletében, végig jelen van a magyar történelemben, irodalomban, képzőművészetben, népszokásokban, hagyományokban. Azaz kulturális értelemben minden magyar érintett. Az ilyen, és az ehhez hasonló elemekből kialakult és megfogalmazott gyökereinken, kulturális hagyományainkon, nemzeti identitásunkon mi magyarok nem akarunk változtatni, ezeket nem akarjuk megtagadni. Ezekben akarunk gazdagodni, és másokat is gazdagítani. Mindezeket objektív értéknek, adottságnak tartjuk – teljesen függetlenül attól, hogy a nemzet minden tagja természetesen szabadon és tudatosan dönt saját egyéni vallásbeli, hitbeli vagy világnézeti meggyőződéséről, hovatartozásáról.
Nagyboldogasszony, a mai ünnep hivatalos elnevezése a világegyházban: Szűz Mária mennybevételének az ünnepe. Ő, aki szabadon és tökéletesen együttműködött földi életében Isten neki szóló tervével, kegyelmével, halála után rögtön beléphetett az örök jelenbe, egész emberségével, testi-lelki mivoltával részese lett annak a boldog örök életnek, mely mindannyiunk egyetlen örök, végső célja. Máriát nem azért nevezzük állandó kísérő jelzővel boldognak, mert a földi élete egy diadalmenet volt, Isten a tenyerén hordta, minden sikerült neki. Ellenkezőleg, neki valószínűleg ugyanúgy, vagy még jobban kellett keresni az utat, nehézségekkel szembenézni, azokkal megküzdeni. Ő azért boldog, mert Istentől nemcsak kérni tudott, esetleg hálát adni, hanem minden körülmény között észrevette Isten szeretetét, gondoskodását, bölcsességét, jóságát, és ezért őszintén dicsérni, magasztalni tudta Istent, ennek őszintén örülni tudott. Istennek a történelemben megnyilvánuló és a saját életében megtapasztalt szeretetéért és bölcsességéért fogalmaz meg Mária egy gyönyörű dicsőítő, magasztaló imát, az úgynevezett Magnificatot a mai evangéliumban.
Elgondolkodtató, hogy ha mi is mindannyian Isten, de ugyanúgy a nemzet, a közösség és egymás felé nemcsak kéréseinket, elvárásainkat, netán hálánkat tudnánk megfogalmazni, hanem irigység és önzés helyett tudnánk egymás sikerének, a nemzet sikerének egymással közösen, együtt örülni, sokkal boldogabbak lennénk!
Minden okunk megvan arra, hogy örömmel és a történelem Ura iránti hálával ünnepeljük néhány nap múlva első királyunkat, Szent Istvánt, és az általa meghatározott szikla alapra építsük tovább életünket, jövőnket!
2023 Nagyboldogasszony ünnepén
