Gyulatelevízió
Zsúfolásig megtelt az egyházmegye székesegyháza a július 1-jei ünnepi szentmisére. Két diakónust, egykori gimnáziumi osztálytársakat szentelt áldozópappá Kiss-Rigó László püspök.
Hosszú, tömött sorokban ültek, sőt néhol álltak a hívek a szegedi Fogadalmi templomban tartott ünnepi szentmisén július első vasárnapján: két diakónust, Aleksza Jánost és Tapodi Krisztiánt szentelt pappá Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke. A főpásztor prédikációjában nemcsak a hívekhez, hanem a két, nagy döntést meghozó fiatalhoz is szólt. Emlékeztetett arra, hogy a világ és az egyház is folyamatosan változik, és az ő szolgálatuk alatt sem lesz ez másképpen. Vannak azonban állandó értékek, amelyeket folyamatosan a szemük előtt kell tartani: bátorsággal, kitartással, szerénységgel kell végezni a szolgálatukat.
Aleksza János 25 éves, telekgerendási származású. Édesapja épületbádogosként, édesanyja takarítónőként dolgozik. A békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskolába járt, amikor hatodik osztályosként, történelem órán megismerte II. János Pál pápa életét. Példaképül választotta az egyházfőt, majd nem sokkal később, 2011. május 1-jén eljutott Rómába, s ott lehetett, amikor XVI. Benedek pápa boldoggá avatta elődjét. Visszatérve egy lány megkérdezte tőle: „akkor te most pap leszel?” Ez volt az első kérdés, ami után elgondolkodott a papi pálya választásán. Az általános iskolát követően a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait.
– A gimnáziumi évek alatt sokat fejlődött a hitem, egyre inkább személyesebb lett – vallotta meg Aleksza János. A papi szolgálat lehetőségének gondolata – hol kisebb, hol nagyobb mértékben – folyamatosan foglalkoztatta. Végül döntött: hat évvel ezelőtt húsvétkor igent mondott a papi szolgálatra, és az érettségi után jelentkezett a Szent Gellért Szemináriumba. A szemináriumi évek alatt is sokat fejlődött. Elismeri, voltak nehezebb időszakok, de kitartott a döntése mellett, mert úgy érezte, Isten hívja erre a szolgálatra. Aleksza János lelkiségében fontos szerepe van Szűz Máriának, Szent II. János Pálnak, Szent Domonkosnak és Loyolai Szent Ignácnak is. Azt gondolja, ők olyan szentek, akiktől lehet tanulni. Papi jelmondatául az alábbit választotta: „Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12,26)
Bordányi, mezőgazdaságból élő családból származik Tapodi Krisztián. Keresztény neveltetésben részesült két testvérével együtt. Rendszeresen járt hittanórákra, s habár felmerült benne hatodikosként, hogy kiiratkozik, végül szülei biztatására folytatta az órák látogatását. Változást hozott a falu lelki életében egy fiatalabb plébános és hitoktató érkezése.
– Személyesen is elkezdett érdekelni a hit, hiszen láttam, hogy a körülöttem lévő emberek mennyire sokat tudnak meríteni az istenkapcsolatukból – írta erről az időszakról Tapodi Krisztián. Csoportvezető lett a frissen indult Kincskereső táborban, ahol megtapasztalhatta, hogy személyével tud adni a fiataloknak, hasznos tagja lehet a közösségnek. Aleksza Jánoshoz hasonlóan az ő hite is fejlődött a szegedi piarista gimnáziumban töltött esztendők alatt. Megerősítették őt a lelki programok és a hiteles tanárok példái. Elvégzett közben egy vezetőképzőt, és bekapcsolódott a Magyarországon 2016-ben megindult Kalazancius Mozgalomba.
– A lelki útkeresésem során felismertem, hogy Isten vágyat adott a szívembe a papság iránt, egyre inkább letisztult bennem, hogy meghívott engem a szolgálatra – fogalmazott Tapodi Krisztián. A szemináriumi évek alatt az egyház-, pap- és istenképe is változott, gazdagodott. Diakónussá szentelése után gyakorlatát Csongrádon töltötte, majd a békéscsabai közösséghez került.
Első ünnepélyes szentmiséjét Aleksza János július 2-án a békéscsabai Páduai Szent Antal-társszékesegyházban, míg Tapodi Krisztián ugyanezen a napon a bordányi Szent István király-templomban tartotta meg.
