Gyulatelevízió
A trianoni diktátum századik évfordulóján Kiss-Rigó László püspök arra figyelmeztetett, hálát kell adnunk Istennek azért, hogy a magyarság túlélte a megpróbáltatásokat, a megkínoztatást, majd a több évtizedes kommunista diktatúrát, és most teljes szabadsággal élheti meg és erősítheti a határtalan nemzeti összetartozást.
A Magyarországot megcsonkító súlyos történelmi igazságtalanság, a hazánk területének és lakosságának mintegy kétharmadát erőszakkal elszakító, 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum századik évfordulójára emlékezve a Szeged-Csanádi Egyházmegye templomaiban is megszólaltak a harangok 2020. június 4-én 16 óra 32 perckor. A harangszó egyrészt a keresztény gyökerekből táplálkozó nemzeti összetartozás kifejezésére szolgált, másrészt az igazságtalan és sok szenvedést okozó történelmi eseményeket idézte meg, nem utolsósorban pedig hálát adott azért, hogy napjainkban békében és szabadon, határoktól függetlenül erősíthetjük és gazdagíthatjuk nemzeti összetartozásunkat, és építhetjük kapcsolatainkat a környező népekkel.
Az isteni szeretet jót hozhat ki minden áldozatból
A szegedi dómban Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök celebrált szentmisét a centenáriumon. A püspök Jézust idézve úgy fogalmazott, ma is a legfontosabb parancs, hogy szeressük Istent és embertársainkat, ez az örök igazság adhat erőt az emlékezéshez.
– Minden békediktátumnál, hatalmi szónál, emberi értelemben vett törvénynél fontosabb és hatalmasabb ugyanis a szeretet parancsa, mely mindannyiunk számára kötelezően utat mutat. Arról a szeretetről van szó, melyet Jézus tárt elénk, aki az életét áldozta az emberekért, majd visszakapta a teljességet. A száz évvel ezelőtti tragikus események kapcsán mindez azt üzeni, hogy nincs az az áldozat, az a kidobott energia és elpazarolt erő, mely tényleg elpocsékolt lenne, még akkor is, ha látszólag értelmetlen. E tekintetben ugyanis igaz az a fizika világából ismert törvényszerűség, hogy az energia nem vész el: a hosszú, kitartó küzdelemből – még ha látszólag kudarcra is van ítélve – Isten szeretete révén jó hozható ki. Így van ez azzal a történelmi szégyenfolttal, igazságtalansággal is, ami Trianonban a magyarságot sújtotta – mutatott rá.
Mint mondta, a hazaszeretetet, a nemzeti összetartozást semmilyen diktátum, semmilyen ideológia, katonai vagy politikai erőszak nem kötheti gúzsba, nem roppanthatja meg – ezt igazolja, hogy a magyarság száz évvel a nemzeti sorstragédia után is él, létezik, erősödik. Kitért rá, Szegeden a Dóm téren egy kapu is őrzi a diktátum emlékét, hiszen a tér bejáratának egyik kiskapuja már az 1930-as építkezés óta a Trianoni kapu nevet viseli. Ez minden évben egyetlen napon, június 4-én zárva van. Kiemelte, sokszor mi magunk is zárt kapukba ütközünk, amikor egy jó cél érdekében, akár veszélyekkel is szembe nézve töretlenül haladunk előre, ám ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk.
– Ha Isten egy ajtót bezár előttünk, akkor kinyit egy másikat. Kicsit erősebben fogalmazva, amikor Isten néha szeretetből, tekintéllyel jól pofon vág minket, megmutatja ezzel a helyes irányt. Ilyen pofon volt Trianon is a magyarság számára. Ugyanakkor új lehetőséget is nyitott, éppen ezért hálát kell adnunk azért, hogy túléltük a tragédiát, majd a kínzó kommunista diktatúra több évtizedes borzalmát is, és most itt vagyunk teljes szabadságban. Teljes szabadságban szolgálhatjuk, gazdagíthatjuk, erősíthetjük a nemzeti összetartozást, ami nem ismer határokat, és melynek megtapasztalása erőt és örömöt nyújt valamennyi magyarnak – fogalmazott a püspök.
Nemzeti önazonosságunk pótolhatatlan erőforrás
Kiss-Rigó László arra is kitért, a harangszó ugyanígy szimbolikus: emlékezésre, hálára és dicsőítésre buzdít. A szentmisén jelen lévők figyelmébe ajánlotta, a szolidaritás nem ismerhet akadályokat és határokat, ily módon ma is együtt érzünk azokkal, akiket száz éve rengeteg szenvedés, igazságtalanság és üldöztetés sújtott. Rájuk is igaz a jézusi példa, látszólag értelmetlen áldozatvállalásuk valójában komoly erkölcsi tőkét biztosít a mai magyarság számára. Úgy folytatta, hálásnak kell lennünk azért, hogy ma szabadságban építhetjük és erősíthetjük a nemzeti összetartozást, identitást, önazonosságot, mely valamennyiünk számára pótolhatatlan erőforrást jelent. E tekintetben – fejtette ki –, ha a maga egészében szemléljük nemzetünk múltját, akkor az emberi történelem végső soron mindannyiunknak az üdvösség története is, ahol Isten, a történelem ura szólítja meg és vezeti útján az embert. Így Trianon búskomor, szomorkás emlékezetének is arra kell sarkallnia a magyarokat, hogy dicsőítsék a történelem urát, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.
A püspök azt is megemlítette, Trianon századik évfordulóján megyénk felvette a Csongrád-Csanád nevet. Ez az egyházmegye szempontjából is jelentős, hiszen éppen a csanádi püspökség alapításának 990. évfordulója előtt tisztelgünk. Ennek jegyében külön köszöntötte a szentmisén Lázár János országgyűlési képviselőt, a névváltoztatás előterjesztőjét, „a megye keresztapját” is.
Szabaduljunk meg a hamis kígyóktól, őrizzük a reményt!
A megemlékezésen beszédet mondott Balog Zoltán társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos. A református lelkész hangsúlyozta, miközben Trianon kapcsán gyászoljuk Szent István keresztény magyar államát, együtt sírunk családok százezreivel, siratjuk az egyéni és közösségi sorstragédiákat, elcsatolt falvainkat, városainkat, létükben megkérdőjelezett keresztény egyházi közösségeinket, elrabolt iskoláinkat, a kultúra és a tudomány magyar fellegvárait, aközben hálát kell adnunk, hogy mégis megmaradtunk, magyarként élhetünk. Köszönettel tartozunk a teremtő és szabadító Istennek, hogy hitet és erőt adott az ellenállóknak. Felidézte, mennyi fájdalom és szenvedés érte az akkori magyarokat, akik elképesztő lelki erőről tanúbizonyságot téve mégis újrakezdték, elkezdték a következő napot, hetet, hónapot és évet.
– Mégis, csak azért is folytatták a munkát, a tanulást, továbbra is szerettek és éltek. Megőrizték hitüket, magyarul szóltak szomszédaikhoz, a világhoz. Őrizték a történelmet, mentették a menthetőt. Himnuszt énekeltek és énekelnek, tanítanak a következő nemzedéknek, saját gazdasági erőt teremtettek, kivívták a nyilvánossághoz való jogukat, ezért tisztelettel és köszönettel tartozunk nekik. Újra és újra szövetségeseket kell keresnünk ügyükhöz, a magyarok ügyéhez szerte a világban – húzta alá.
Rámutatott, 1920 előtt nem működött minden jól Magyarországon – ahogy persze a világ többi részén sem –, de ez nem igazolhatja a velünk szemben elkövetett igazságtalanságokat. Ugyanakkor a trianoni tragédia e tekintetben önvizsgálatra és bűnbánatra tanít, arra, hogyan kellene másként újjászületnünk.
– A bűnbánat elismerése nem menti fel azokat, akik elvették azt, ami nem az övék. Bennünket viszont felszabadít arra, hogy az igazság és a hit nevében cselekedjünk: igazat és jót! Adjunk hálát mindazoknak, akik annak idején teljes szívvel, lélekkel, hittel, erővel és szent akarattal újrakezdték, folytatták életüket emberként, magyarként, s akik ma sem adják fel a jövőt, az építkezést, az összetartozást, a nyelvet, a kultúrát, a történelmet, a hitet. Nem adjuk fel magunkat, nem adjuk fel egymást! Az elmúlt száz év megtanít minket arra is, hogy megszabaduljunk a hamis kígyóktól, de megőrizzük a reményt és a szeretetet. Reméljük és higgyük, hogy a teremtő és szabadító Isten nem hagyja el azokat, akik az igazságban járnak, és ha hozzá fordulunk, legyőzzük magunkban a rosszat, akkor győzni fogunk a minket megfojtani akaró rosszindulat, igazságtalanság, hazugság, érdektelenség felett is. Ezért szól a harang, ezért imádkozunk száz éve – szögezte le a református lelkész.
