Kerekasztal-beszélgetés a szegedi Gál Ferenc Főiskolán

„A katekéta arra kapott meghívást, hogy Isten embere legyen”

Március 9-én a Gál Ferenc Főiskola Kortárs Hallgatói Tanácsadó Központja az Egyházmegye Kateketikai Irodájának együttműködésével kerekasztal beszélgetést szervezett a főiskola Glattfelder-termében. A rendezvényen részt vettek az egyházmegye tapasztalt hitoktatói, akik az életből merített lélekemelő ismereteikkel válaszoltak a hallgatók kérdéseire.

A beszélgetést Serfőző Levente kateketikai referens, a főiskola oktatója vezette. Mint szakreferens négy katekétát hívott meg, akik alázattal és szakértelemmel válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Garainé Jung Gabriella, Szögi Ildikó, Katona Attila és Piros Adorján különféle pasztorális területeket képviselnek. Olyan településekről és intézményekből érkeztek, ahol a tanított gyermekek összetétele is nagyon változó: az értelmileg sérült csoporttól a hittan érettségire készülő fiatalokig bezárólag.

A moderátor arra a kérdésre várta tőlük a választ, hogy mit jelenthet az, hogy Magyarországon a katekéta a misszió frontvonalán foglal helyet?

Véleményük szerint a katekéta az a személy, aki az egyház nevében nem csak a diákokkal találkozik, de legtöbb esetben ő képviseli az egyházat a szülők és az intézmények felé. Feladata, hogy bevezesse tanítványait az egyház közösségébe olyan módon, hogy a fiataloknak tanórán kívüli programokat szerveznek, táborokat, kirándulásokat, ahol közvetlenebb kapcsolatot alakíthatnak ki a gyerekekkel. A plébániai katekézis, valamint a hit-és erkölcstan oktatása sokkal szélesebb nevelési közeget kíván, ennek koordinátora lehet a helyi hitoktató.

A beszélgetésben elhangzott, hogy a gyermek- és fia­tal­korban megtartott hittan óra meghittsége, az ott kapott példák és értékek nyomot hagynak a gyermek lelkében, és ez az élmény felnőttkorára is kihathat. A katekéta a jövőnek dolgozik. A fiatalok megtartására az egyházban nagyobb esély van, ha számukra érdekes az, amit az egyház nyújtani tud. Közösségi élményeken keresztül lehet megszólítani, és kinevelni egy fiatal generációt. A közösség kialakításának lehetnek fokozatai. Fontos, hogy a katekéta vegyen részt a közösség életében, főleg kisebb településen. Kapcsolódjon be a hétköznapi programokba, ilyen módon is megszentelve a mindennapokat.

Hogyan dolgoznak a gyermekek különbözőségével ma a hitoktatók? – szólt az egyik hallgatói kérdés. A katekéták azt a választ adták, hogy a hitoktatásban nem is a különböző képességű tanulók fejlesztése okoz nehézséget a munkájukban, mindinkább a magatartás­zavaros gyerekek kezelése. Az ilyen diákok felé út lehet, ha megérzik, hogy a hitoktató elfogadja őket, szeretik őket olyannak, amilyenek. A fia­talok megszólításánál nagyon fontos a személyes példa, a katekéta tanúság­tétele. Olyan témák megbeszélése, ami a fiatalokat érdekli, elgondolkoztatja. Fontos, hogy aktuálissá és életszerűvé tudjuk tenni számukra az evangéliumot. A hitoktatás „kézen fogva vezetés”. A tanórákon sok játékos elemet is alkalmaznak, de ez a játék soha nem öncélú, mindig csatlakozik az átadandó ismeretekhez.

Ha krízis adódik a hitoktatásban, ebben segíthet a jó önismeret, a lelkigyakorlatokon való részvétel, szépirodalom olvasása. A katekéta akkor is katekéta, ha nem a hittanosai körében van. A katekéta jelenléte egyrészt jelentheti azt is, hogy őt bármikor meg lehet keresni, de fontos, hogy a szeretetnek kialakuljon egy olyan belső rendje, amikor a fontossági sorrend egyensúlyba helyezi a családi életet és a szolgálatot.

Serfőző Levente a beszélgetés végén összefoglalva a hallottakat úgy fogalmazott, hogy fontos, hogy aki ezt a hivatást választja „Isten embere” legyen.