Gyulatelevízió
Mintha pásztortűz ég…
Ahogyan nemzeti eposzunk, a Toldi nyitóképéből is kitetszik, a pásztorkodás és állatterelés emlékei ősidők óta összefonódtak az emberi civilizáció szimbolikájával. Az alföldi népélet fontos jelenségét a szentesi Koszta József Múzeum most új kiállítással tárja a XXI. századi utód tekintete elé. A pásztorkodás nem egyszerűen gazdálkodási forma és megélhetési forrás, de annál jóval több: életmód és kulturális jelenségkör volt bámulatra méltóan gazdag tárgyi és szellemi örökséggel. A juhászkampók, pitykegombok, bélyegzővasak, bicskatokok, rováspálcák, pálinkás kobakok és borotvatokok többek, mint csupán mindennapi alkalmatosságok: díszítményeik névtelen pusztai tálentumok kézügyességét dicsérik, egyben felmutatják egy sajátos világkép univerzalitását. A szentesi tárlat éppúgy bemutatja a sajátos szakmai rangsort is képviselő viseleteket – a tárlat ékessége a Jordán Zsigmond-féle szentesi juhászöltöny –, ahogyan az állatok gondozásának, számon tartásának, őrzésének és feldolgozásának eszköztárát, nem szólva a pásztorember személyes kelléktáráról és a szakmai identitás megannyi büszke jelképéről. Ez utóbbit, a juhászok társadalmának önreprezentációját képviselik afféle alkalmi tárgyak, mint Bagol András remekbe szabott fokosa az 1896-iki Millenniumi Kiállításra. A tárlókban sorakozó régiségek nyelvtörténeti bemutatóként sem érdektelenek: olyan, kiveszőfélben lévő szép szavainkat példáznak tárgyi megfelelőikkel, mint a csobolyó, a palóka vagy az ivócsanak.
Nemzetközi Bartók Zongoraverseny
Habár a zsűri első díjat nem ítélt meg, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara ebben az esztendőben is megrendezte a Nemzetközi Bartók Zongoraversenyt. A huszadik század egyik legnagyobb jelentőségű komponistájának szülőhelyéhez legközelebb eső zeneművészeti kar elhivatottan ápolja a zongoraművész-zeneszerző szellemi örökségét, mint amely hidakat vert műzene és népi örökség, Kelet és Nyugat, magyarság és Európa között. Az idei, hetedik megmérettetésen Mozart-, illetve Liszt-zongoraversenyek és kamarazenei kompozíciók előadása éppúgy szerepelt a versenyprogramban, mint a névadó szerzeményeinek megszólaltatása.
A Gyüdi Sándor vezényelte Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével lezajlott döntő önmagában is jutalomszámba ment a legjobban teljesítő művésznövendékeknek. Boros Tekla és Tanaka Kendzsi megosztott harmadik helyezést ért el, a második helyezett Alexandru Mihailescu Dinu lett. Tanaka Kendzsi emellett lehetőséget kapott, hogy a későbbiekben versenyen kívül is pódiumra léphessen az együttessel.
Nyolcvanasok
Színházművészetünk két jeles alakja is márciusban lépte át nyolcvanadik életévét. Király Levente, a Nemzet Színésze, aki a szegedi deszkákon érdemelte ki a halhatatlanságot, egyike Thália legsokoldalúbb papjainak. Táncoskomikusként éppúgy emlékeznek rá, mint a legnagyobb drámai szerepek alakítójaként; volt Lear és Falstaff, Švejk és Háry; szerepelt Dürrenmatt-drámában, szatírában, kamaradrámában és musicalben. Sokak számára ő az örök tejesember, Tevje a Hegedűs a háztetőn-ből, mások a My Fair Lady Doolittle-jeként emlékeznek rá. Az utóbbi években olyan jutalomjátékokban kényeztette közönségét, mint a Fekete Gizi partnereként eljátszott Mikszáth és Berlioz Görgey Gábor és Hubay Miklós színműveiben. Kerek születésnapját operettszerepben: a Luxemburg grófja Lord Basiljaként ünnepelte, lelkes közönségének szeretetétől övezve.
Sándor János egyike vidéki színjátszásunk iskolateremtő rendezőinek. Pályafutása során valamennyi színpadi műfajban és stílusban bizonyított: zenés és prózai előadásainak az időtállóság és a letisztult, világos darabértelmezés volt a zsinórmértéke. Számos kortárs színmű első színpadra állítójaként szinte társszerzővé lépett elő. Pótolhatatlan feladatot hajtott végre, amikor történészeket megszégyenítő alapossággal és kitartással kötetekbe rendezte a szegedi színháztörténet másfél évszázadának emlékeit. Fáradhatatlan nevelője az újabb és újabb művésznemzedékeknek: tapasztalatait konferencia-előadások sokaságával és egyetemi kurzusain adja át a pálya kezdetén járó művészeknek. Rendezés, tanítás vagy színháztörténeti kutatómunka: Sándor János szerteágazó munkálkodását valamennyi területen a schilleri elv vezérli: a társadalom- és nemzetnevelő; jellem- és emberformáló színház elkötelezett hitvallása.
József: örök legenda
A budapesti Művészetek Palotája által a 2016-2017-ben az évad együtteséül választott Szegedi Kortárs Balett egyebek mellett a bibliai József-történetet feldolgozó, Richard Strauss zenéjére koreografált előadásával, a József-legendával szerepelt a fővárosban április 7-én. A testvéreitől elárult, Egyiptomban főhivatalba jutott József ószövetségi története egyike a Szentírás leggyakrabban feldolgozott elbeszéléseinek: Thomas Mann történelemfilozófiai nagyregényt, Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musicalt írt a fordulatos József-történetből. A képzőművészek is előszeretettel foglalkoztak József alakjával: a huszadik századi magyar festészetben Ferenczy Károly, Szántó Piroska és Szőnyi István is megjelenítette a bibliai epizódot. Strauss 1914-ben Hugo von Hofmannstahl szövegkönyvére írt pantomimot a történetből. Jákob fiának, a szerencsés mód megmenekült testvérnek alakját a kereszténység Jézus-előképként tekinti.
Prága kincsei Szegeden
Egy évtizeddel ezelőtt, amikor Magyar Ede mesébe illő vízililiom-sarokháza, a szegedi Reök-palota új, múzeumi funkciót kapott, akadtak, akik a szecesszió lebilincselő tárgykultúrájának és megejtő képi világának bemutatását várták az új kiállítóhelytől. Mintha az ő vágyaikat kívánná némiképp teljesíteni a tízesztendős évfordulóját jubiláló intézmény, amely most a szecesszió elnevezéssel az akadémikus művészet zárt közegéből kivonulást hirdető irányzat, más néven a Jugendstil – Art Nouveau esztétikum egyik ikonikus művészének, Alfons Muchának (1860–1939) az alkotásait utaztatta Szegedre. Prága egyik turisztikai vonzereje Szegeden, az egykori Monarchia déli határvidékén is éppoly otthonosan érzi magát, mint az arany városban: Mucha kényeskedő, kellemkedő, élveteg és öntetszelgő nőalakjai száz esztendő elmúltával is behálózzák a szemlélőt buján tekergőző hajfonataikkal, az Ezeregyéjszaka és az Énekek éneke fűszeres bódultságát idéző keleties gesztusaikkal és opálos, stilizált színvilágukkal.
