Gyulatelevízió
„Dezső, én amióta elküldtek, semmit se változtam. Amit ígérhetők, egy progresszív humanizmus.”
Bálint Sándor néprajztudós szavai ezek, amelyek akkor hangzottak el, amikor ötéves eltiltás után az
1956-os forradalmi események hatására Baróti Dezső rektor visszahívta a szegedi egyetem katedrájára.
(1) Joggal kérdezhetjük, hogy az Alföld nagy keresztény humanistája miért látta szükségét a jelzős szerkezet
használatának? – Mert növelni szerette volna embertársai kommunista utópiákkal és erőszakkal megbéklyózott szabadságát. A keresztény szemlélet és az erkölcs az a mérce, amelyre támaszkodhatunk a multinacionalista ateizmussal és nihilizmussal szemben. Bálint Sándor gondolatait a személy és a közösség szabadságának fokozatos, szeretet általi kiterjesztéseként és védelmezéseként értelmezhetjük.
Hatvan évvel később a hazájukhoz és a hitükhöz ragaszkodó közép-európai népeket újra utópikus ideológiákkal igyekeznek bilincsbe verni. Olyan globális hatalomról van szó, amely egy nemzeteken átívelő manipulációs gépezetet működtet. Eszköze a rábeszélés, a manipuláció, a valóság meghamisítása, és ha szükséges, az erőszak alkalmazása. Az erőszak esetében a bűnbakképzés történelmi metódusa érvényesül: (média általi) megbélyegzés, pellengérre állítás, kiközösítés és elszigetelés.
A probléma különösen szemet szúró, amikor az európai migrációs helyzetet és a „nyugati” elit álszent könyörületességét analizáljuk. Egy keresztény hitét elhagyott, anómiás „Nyugat” az individualizált emberi jogok hangoztatásával viszonyul modern kori története legnagyobb kihívásához, a „Keletről” érkező muszlim beáramláshoz. Azokhoz a vallási fanatistákhoz, akik egyszerre kívánják a „Nyugat” gazdagságát, de megvetik lakosságát, és gyűlölik keresztény hagyományait. Ők, akik az „egyigaz hit” nevében állandó háborút folytatnak a befogadók ellen. Az iszlamista terrortámadásoknak csak az elmúlt két évben több száz halálos és több ezer szexuális erőszakot elszenvedett áldozata volt Európában.
Különösen veszélyeztetettek a keresztények, a zsidók és a nők, akik a szélsőséges iszlamisták elsőszámú célpontjai.
A muszlimok beilleszkedési zavarainak és az egyes szélsőséges viselkedések hátterében a hitbeli fensőségtudat mellett az iszlám történelmét végigkísérő ellenségkeresés áll. Erre vezethető vissza, hogy az arab világ a mai napig nem képes a középkor ködébe vesző, 11–13. század között a Szentföldet meghódítani igyekvő keresztes háborúkat a múlt részének tekinteni. Amin Maalouf libanoni származású francia író, az „A keresztes háborúk arab szemmel” című kötet szerzője maga is megdöbbentőnek tartja, hogy „mennyire erősen befolyásolják még ma is az arabok – és általában a muzulmánok – Nyugat-képét a keresztes háborúk korában lezajlott események.” (2) Az arab világ befolyásos vezetői a mai napig folyamatosan hivatkoznak Szaladinra, aki véres elégtételt vett Jeruzsálem keresztesek általi elfoglalásáért. A muzulmán közfelfogásban a „Nyugat”, azon belül Izrael, az Egyesült Államok és a vele szövetséges Európa ma is keresztes államként jelenik meg. „A szüntelenül támadott muzulmán világban megállíthatatlanul erősödik az állandó üldözöttség érzése, amely a legfanatikusabbaknál valóságos megszállottsággá fajul…” 1981. május 13-án a török Mehmet Ali Agca merényletet kísérelt meg II. János Pál pápa ellen, akit a keresztesek „legfőbb parancsnokának” nevezett.
A Nyugattal és a keresztényekkel szembeni előítéleteket folyamatosan táplálja a muszlim hitszónokok
többsége.
Az Osservatore Romano vatikáni lap március 19-i számában a „Fatwa háza a keresztényellenes rendeletek ellen” címmel közölt anyagában a keresztényellenes muzulmán vallási rendeleteket ismertette. (3) A „fatwa” az iszlám vallásban a muftik által kiadott vallásjogi rendeletet jelenti, melynek betartása kötelező a muzulmán hívek számára. Az Al-Azhar kairói egyetem Fatwa Háza elnevezésű intézete 5500 vallási rendeletet dolgozott fel, melyeket hirdetésekben, internetes portálokon és szélsőséges iszlamista csoportok közösségi oldalain terjesztenek az egyiptomi keresztényekkel kapcsolatban. A kutatás eredménye szerint a jelenlegi fatwák döntő többsége ellenséges és előítéletes a keresztényekkel szemben: több mint 90 százalékban a keresztények és a muzulmánok közti békés
együttműködés ellen irányulnak. Az elemzett iszlám vallási rendeletek 54 százaléka szerint a muzulmánok nem köszönthetik a keresztényeket vallási ünnepeik alkalmából. A vallási rendeletek 35 százaléka értelmében pedig nem szabad a keresztényeknek templomot építeni, a muzulmánoknak pedig részt venni a keresztények ünnepein.
A vizsgált fatwák maradék tizenegy százaléka szerint egy muzulmánnak nem szabad kereszténnyel kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytatni. Az Ahmad el-Tayeb egyiptomi főimám vezetése alatt álló intézet szerint a vizsgált fatwák döntő többsége tudatlanságból ered és manipulációra hajlik a saría, az iszlám erkölcsi vezérelvével és az iszlám jogrendszer alkalmazásával kapcsolatban. A muszlim világban elsőként és egyedül szorgalmazza egy
olyan stratégia kidolgozását, mely megállítja azt a szélsőséges iszlamista propagandát, ami éket akar verni a keresztények és muzulmánok közé. Meglepő módon az Európai Unió országaiban élő muszlim hitszónokok üzeneteit is csak az elmúlt két esztendő brutális terrortámadásai után kezdték a befogadó országok hatóságai ellenőrizni.
Sajnálatos módon a kutatás adatait a tények is igazolják: a szélsőséges iszlamisták a hagyományos nyugatellenesség mellett a Közel-Keleten élő keresztény közösségeket is célba vették. Az „Aid to the Church in Need” segélyszervezet 2016-os jelentése megállapította, hogy Afrika egyes területein és a Közel-Keleten a keresztény egyházakat az iszlamista szélsőséges, fanatikus csoportok vallásilag motivált etnikai támadásai fenyegetik. (4) A tömeges kivándorlás eredményeképpen az egyház kiűzötté válik az ősi bibliai országokból. A jelentés szerint a kereszténység éveken belül eltűnhet Irakból. Elsősorban az Iszlám Állam, az al-Kaida, az al-Shabaab és a Boko Haram terrorszervezetek bűnösek az indokolhatatlan, irracionális erőszak miatt.
A szíriai Aleppó káld keresztény püspöke, Antoine Audo is felemelte szavát a „Nyugat” közönye ellen: „Szíria keresztényeit elüldözték. A másfélmillió keresztényből, akik a háború kirobbanása előtt éltek Szíriában, mára mindössze 500 ezer maradt. Aleppóban 160 ezer hívő élt: mára a számuk 40 ezerre apadt. A homs-i keresztényeknek nincs többé templomuk; Malulából, ahol a legősibb kegyhelyek voltak, szintén el kellett menekülniük…”
(5) Nem feledkezhetünk meg a Biblia tanításáról: „Óvakodjatok a hamis profétáktól! Báránybőrben jönnek
hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15) Napjaink apostolai a hitükért börtönt és halálbüntetést
elszenvedő iráni hitoktatók és papok, mártírjaink a szíriai és egyiptomi kopt keresztények.
A nyugati sajtóban elhallgatott, vagy egymástól elszigetelt egyéni tetteknek láttatott keresztényüldözés,
a terrortámadások sokasága és Maalouf másokkal egybehangzó kutatásai azt bizonyítják: „…az arab
Kelet mind a mai napig természetes ellenségét látja a „Nyugatban” – és sajnos már a másfél évezrede
honos közel-keleti keresztényekben is (a szerk.). A „Nyugat” ellen végrehajtott bármilyen ellenséges
cselekedet jogos válasz a korábbi sérelmekre…”
Ezzel a leegyszerűsítő, a világot igazhitű muzulmánokra és azok ellenségeire a „keresztesekre” felosztó
felfogással szemben indokolt és jogos az önvédelem.
„Európa, ami a Krisztusba vetett hitre épült, leválasztva a keresztény gyökereiről most a csendes
hitehagyás korszakát éli”
Európa egyidejűleg érzékelhető fizikai jóléte és lelki-szellemi gyengesége nem mai keletű. A probléma
alapjai egyrészt a francia forradalomban gyökereznek, másrészt a Descartes-tal kezdődő idealista filozófián alapulnak. Ennek lényegét Molnár Tamás filozófus segít értelmezni. (6) A katolikus gondolkodó szerint a nyugati elit bármikor kész a valóság megerőszakolására, mert teljesen elszakadt a valóságtól.
Már nem kapcsolódni, reagálni akarnak rá, hanem helyettesíteni azt. Jó példa erre a politikailag korrekt és széplelkűnek álcázott konformista gondolkodásmódra Bernard Kouchner francia baloldali politikus antirasszista, bevándorláspárti reakciója, amikor Franciaország 1992-ben megszavazta a maastrichti szerződést: „Nincsenek többé idegenek!” Azaz, nincsenek többé sem idegenek, sem ellenségek, sem határok, semmi sincs. Szenteket csinálnak belőlünk anélkül, hogy a kisujjunkat kellene mozdítanunk –írja Molnár. A politikai korrektség és álszentség hasonló megnyilvánulásai érthetetlenek és sokkhatásként hatnak Közép-Európában és azon kívül is.
Robert Sarah guineai származású bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa a 2017 októberének végén Lengyelországban rendezett Europa Christi konferencián példátlannak nevezte a kontinensen az elmúlt két évszázadban végbement civilizációs válságot. (7) Ennek lényegét Friedrich Nietzsche szavaival illusztrálta: „Isten halott, és mi öltük meg őt.” „Európa azóta folyamatos válságban van, amelyet többek között ateista ideológiák okoztak, olyanok, amelyek most nihilizmusba csapnak át.”
Sarah bíboros szerint a Szovjetunió összeomlása után, amikor Közép- és Kelet-Európa népei visszanyerték a szabadságukat úgy tűnt, hogy egy új, pozitív korszak kezdődik el Európában. Az Európai Unió azonban úgy döntött, hogy nem tér vissza a kontinens keresztény gyökereihez, hanem helyette az intézményeit olyan absztrakciókra alapozza, mint a szabad piac, az egyének egyenlősége és az individualista emberi jogok. Sarah szerint ez hiba volt, mert valamennyi törvényt az emberi méltóság koncepciójára kellene alapozni, amely méltóság viszont csakis Istentől származhat. „Európa, ami a Krisztusba vetett hitre épült, leválasztva a keresztény gyökereiről most a csendes hitehagyás korszakát éli (…) Az Európai Unió hivatalos politikája olyan keveredést hirdet, amit az országok és kultúrák természetes határainak lerombolására terveztek, és amely egy nemzeteket meghaladó, egysíkú világhoz
vezet, ahol csak a fogyasztás és a termelés számít.” A pápa szavaira reflektálva Sarah kijelentette, hogy: „a volt gyarmattartó nyugat-európai országoknak ugyan fel kell vállalniuk annak felelősségét, ha destabilizálták azokat az országokat, amelyekből a migránsok érkeznek, azonban még ez sem jelenti azt, hogy a tömeges bevándorlással saját maguk megváltoztatását kellene elfogadniuk.”
A nyugat-európai neoliberális elit láthatóan támogatja a migránsok Európába hívását, és nem aggódik a negatív fejlemények miatt.
Peggy Noonan amerikai újságíró a The Wall Street Journalban 2016. augusztus 11-én: „Eltávolodás, történelmi szétszakadás” című elemzésében a „nyugati” elit és az általuk vezetett tömegek közötti viszonyt a migránskérdésen keresztül elemezte. (8) A migránspolitika mögötti ideológiai és piaci indítékok magyarázatot adnak arra, hogy miért számít ma Európa könnyen bevehető célpontnak az iszlamisták számára. A szerző Angela Merkel német kancellár egyik közeli munkatársával beszélgetett a migrációs válságról. A munkatárs szerint a kancellárasszony migránspolitikájának olvasata az, hogy Merkel egy NDK-s evangélikus lelkész lányaként felelősséget érez a menekültek iránt, sőt befogadásukat a 20.századi náci bűnök jelenkori morális jóvátételének szánja. Ezzel a politikával azonban az a legnagyobb probléma – írja a szerző –, hogy a döntés terheiből személyesen semmit sem visel az a német vezetés, aki a migránsok millióit beengedte az országba.
A Noonan úgy ítélte meg, hogy a német „Willkommenskultur” másik, valódi olvasta az, hogy Merkel a neoliberális elittől és médiától való félelmében küldött meghívólevelet a migránsoknak. Tette ezt úgy, hogy a német embereket magára hagyta – és tegyük hozzá, a kötelező betelepítési tervekkel Közép-Euró-pát, azon belül Magyarországot is igyekszik saját népéhez hasonló helyzetbe kényszeríteni. Hiszen nem ő találkozik napi szinten az idegen, párhuzamos társadalmakat létrehozó muzulmánokkal, a feszültségek kezelésével, a bűnözéssel, a szélsőségességgel és a félelemmel.
A nyugat-európai elit láthatóan támogatja a német migránspolitikát, és nem aggódik a negatív fejlemények miatt. Sőt, amikor valaki az illegális bevándorlással, Európa határainak védelmével, vagy a kötelező betelepítési kvótákkal szemben felemeli a hangját, akkor azt idegengyűlölőnek, szűk látókörűnek és rasszistának bélyegzik. A neoliberális elit eközben humanista és szolidáris jelmezben tetszeleg önmaga előtt. Noonan megállapítása szerint szerte a világban ugyanaz történik, mint Németországban és Nyugat-Európában: az elit elszakadt saját népétől, és szinte semmilyen együttérzést nem mutat felé. A vezető réteg és a néptömegek közötti kapcsolatok szakadása a liberális
gazdasági–poli-tikai világrend hatalmi központjainak viselkedésében Brüsszeltől Washingtonig, mindenütt érzékelhető. A nagy világcégek vezetői rövid távon és gyors profitszerzésben gondolkodnak, nem akarnak Európa vagy hazájuk ügyeivel foglalkozni. Ennek következménye, hogy ugyanígy gondolkodik az Európai Unió és minden olyan ország vezetése, amely irányítója és anyagi haszonélvezője a globális világgazdaságnak.
Közép-Európa népei egy olyan sorsközösségben osztoznak, amely a történelem során már összetalálkozott az iszlámmal.
Az Európai Uniót vezető elit köreiben uralkodó neoliberalizmussal és a migránsok tömegeit behívó „Wilkommenskulturral” szemben létezik egy közép-európai álláspont, amely megjelenése óta mond nemet a tömeges bevándorlásra és a betelepítési tervekre. Az Európai Unió régi és új tagállamai között már korábban is komoly ellentét alakult ki a család értelmezése, a genderelmélet és a nemzetállami elképzelések vonatkozásában. Mindez azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy ezeket a kis nemzetállamokat egységbe tömörítse. A migránsválság hatására mára igazi skizofrén helyzet alakult ki az EU nyugati és keleti tagállamai között: Közép-Európa országai egyszerre védik Európa határait, Európa népeit, Európa keresztény identitását és saját nemzeti önrendelkezésüket a nyugati neoliberális elittel szemben.
Éric Zemmour francia politikai elemző az RTL Rádióban brüsszeli technokratákat leleplező éleslátással elemezte a neoliberális Nyugattal szemben álló közép– európai álláspontot. (9) Az elemző történelmi és politikai sorsközösségre vezette vissza a közép-európai népek migrációval kapcsolatban kialakult egységességét: „Látnunk kell a folyamatokat. Nevezhetjük ezt egyfajta sorozatnak is. A Cseh Köztársaság előtt Ausztria, azelőtt Lengyelország, azelőtt Szlovákia, azelőtt pedig Magyarország.
Ugyanolyan választási eredmények, melyek a bevándorlás és a migráció kérdéskörét járták körül (…) A közép-európai országok ugyanúgy visszautasítják azokat az európai intézményeket, melyek megkövetelik a migránskvótát vagy a melegházasságot. A sokszínűség öröme, amely Anglia, Franciaország és Németország boldogságát képezi nem csábítja, és nem is hatja meg őket. Nem akarják sem a mecseteket, sem a dzsihádot. A szüleik a kommunista csizma alatt éltek és nőttek fel. A magyarok és a csehek látták a szovjet tankokat az utcáikon. A lengyeleket tankokkal fenyegették, az osztrákokat pedig óvatos és félelemmel teli semlegességre kényszerítették. Ezek az országok tudják, mi az ára a nemzeti függetlenségnek, és nem szeretnék, ha újabban Brüsszel helyettesítené az egykori szovjet
Moszkvát. Mindegyik ország a Habsburg Birodalom része volt az 1914-es nagy háború kezdete előtt.
Látták a birodalom dicsőségét és a hanyatlását is. Mind átélték a nemzeti tragédiákat az 1920-as és 1930-as években, hiszen nemzeteik részét kisebbségekbe kényszerítették, melyek sosem tudtak asszimilálódni. A németek Csehszlovákiában, a magyarok Romániában” – mondja Zemmour, aki szerint ezek az országok megtalálták a homogén nemzetek boldogságát, egy-időben a szuverenitásukkal. A francia elemző szerint ugyanaz a megvetés éri ezeket az országokat az európai média részéről és a német, a francia vezetők is ugyanazokat a morális leckéket rótták fel nekik az elmúlt években.
Zemmour megjegyzi, hogy bár néha a közép-európai országok szemére vetik, hogy hipokriták, szerinte semmi sem érhet fel a nyugati képmutatáshoz. De a szavak mára értelmüket vesztették. „Azt hisszük, hogy a közép-európaiak ellenségesek a liberalizmussal szemben. Illiberálisoknak hívjuk őket, de a valóságban ők talán még többet tesznek a szabad piacért, hiszen ismerik, a saját bőrükön tapasztalták a kommunista rendszer rombolását. Euroszkeptikusoknak csúfolják őket, de valójában ők azok, akik még inkább támogatják Európát (…) Közép-Európa népei egy olyan sorsközösségben osztoznak, amely a történelem során már összetalálkozott az iszlámmal. Nem úgy, mint Franciaország vagy Németország.
Magyarországot másfél évszázadig tartotta megszállás alatt az Oszmán Birodalom, és Bécs is két hatalmas ostromot vészelt át. Az utolsót 1683-ban, amikor egy lengyel III. Sobieski János király vezette győzelemre az európai hadakat a muszlim megszállókkal szemben. Ugyanebben az időben XIV. Lajos francia királynak a kisujját sem kellett megmozdítania…” Zemmour szerint a történelmi sorsközösség az, ami Brüsszellel szemben közös politikába egyesítette ezeket az országokat.
A migráció a következő évtizedek legnagyobb kihívása.
Várhatóan további 200 millió ember kényszerül menekülésre a háborúk, a szegénység és a klímaváltozás
miatt 2050-ig.
A kihívás Európa számára különösen nagy, mert egy elhúzódó kettős válságot él át. Az egyik a migráció negatív következményeit jelenti a befogadó országok lakosságának biztonsága és vallási-kulturális-etnikai összetétele kérdésében, a másik pedig a migráció kezelése és megoldási tervei miatt alakult ki a régi és az új tagállamok között. Mindkét probléma a fentiekben elemzett „Nyugat” szélsőséges neoliberalizmusának ideológiai és erkölcsi válságára vezethető vissza, amellyel szemben a muszlim bevándorlók és a kelet-európai országok egyaránt fellépnek. Egyszerre látjuk az iszlám nevében a befogadók sérelmére elkövetett erőszakot és a párhuzamos társadalmakat, valamint az EU alapító atyái által megálmodott keresztény erkölcsi normarendszert, a nemzeti önrendelkezést és az Európa határait
védelmező közép-európai államokat. Brüsszel harapófogóban érzi magát, amiből a migránsok elosztásával, és a tagállamokra való erőszakolásával próbál szabadulni. Közben nem hajlandó észrevenni, hogy a befogadottak által képviselt agresszív iszlamizáció saját társadalmukat is végletesen megosztja és tönkreteszi, miközben akadályozza az európai tagállamok közötti együttműködést.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az iszlám vallási fanatizmussal fűtött antagonisztikus ellentéteket önmagában sem az EU-ban uralkodó idealizmussal, liberális humanizmussal, az egyéni jogok hangoztatásával, sem a hagyományos keresztény humanizmussal, azaz az isteni irgalmasság hangoztatásával nem lehet áthidalni. A migráció a következő évtizedek legnagyobb kihívása. Várhatóan további 200 millió ember kényszerül elvándorlásra a háborúk, a szegénység és a klímaváltozás miatt 2050-ig.
A befogadott ragaszkodik közösségének életformájához, szabad vallásgyakorlásához mind öltözködése, mind személyi attribútumainak megőrzéséhez. Rossznéven veszi, ha a befogadó társadalom nem hajlandó hozzá idomulni, és saját identitását feladni. Ez utóbbira már bőven láthatunk példákat Nyugat-Európában. Meggyőződésünk, hogy nem az egyes szélsőséges esetek általánosításának hibáját követjük el, hanem azt a magatartásformát tesszük kritika tárgyává, mely az iszlám megjelenése óta jellemzi ezeket a muzulmán tömegeket.
Nemcsak a közelmúlt terrorcselekedetei, hanem ennek nyomán a lakosság félelmei is jelzik e folyamat veszélyét. Mert mit gondolhatunk arról a cinizmusról, ami a Szaúd-Arábiai Királyság javaslatát jellemzi, melynek értelmében több mint kétezer mecset felépítését finanszíroznák Európában, és eközben a világ egyik leggazdagabb országa a többi Perzsa-öböl menti arab államhoz hasonlóan egyetlen migráns befogadására sem hajlandó. A kialakult helyzetben újra kell értelmeznünk és progresszív tartalommal kell megtölteni a humanista gondolkodást.
Napjaink muszlim beáramlása és terrorizmusa egyszerre tekinthető jelnek és vészharangnak az európai civilizáció és a kereszténység számára. Ahogyan Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök egyik előadásában kiemelte: „a krisztusi irgalmasság gyakorlása nem feledtetheti, hogy az európai civilizáció, a nemzeti közösségünk, a keresztény hitünk és értékeink is védelemre szorulnak.”
Joggal kérdezhetjük, hogy akkor mi a helyes magatartás Európa részéről? Milyen új tartalmú, de az emberi szeretetet nem nélkülöző humánus megoldásokban találjuk meg a migráció hatékony kezelését?
Le kell szögeznünk, hogy a migráció problémáját a kontinensen nem, csak Euró-pán kívül lehet megoldani. Azokat az erőforrásokat, melyeket a több-milliós tömegek eltartására, kezelésére fordítunk –ahogy azt már a magyar kormány is többször hangoztatta – az érintett közel-keleti országokban kialakított hotspotokba kell allokálni. A katonai erő alkalmazása szükségszerűnek látszik, így már a kikötőkből történő kihajózást is meg kell megakadályozni, ha szükséges, szelektív tengeri blokád alkalmazásával.
Migránsok ezrei ma már több tucat országból érkeznek, és nem állíthatjuk, hogy csak a háború dúlta közel-keleti országokból kelnek útra. Egyre inkább látható, hogy a gazdasági menekültek dominálják a migráns tömegeket. Ezért a problémát nem lehet csak a közel-keleti térségre leszűkíteni, és nem várható el, hogy a globálissá nőtt menekültkérdést Európa egyedül oldja meg.
Ezt az Európát sújtó problémát az ENSZ-nek napirendre kell tűznie, és a nagyhatalmak aktív közreműködésével globális megoldást kell találniuk. Az Euró-pai Unió döntéshozó fórumai és elitjei nem jogosultak dönteni az európai államok és népeik sorsáról ebben a kérdéskörben, sem szankciókkal fenyegetve, sem európai bírósági határozatokkal kötelezve. Nem kérdőjelezhető meg a nemzetállamok azon joga, hogy országuk határait védelmezzék, népüket megkérdezzék, és eldöntsék, hogy kikkel és milyen feltételek mellett akarnak együtt élni. Ha a német kancellár hazájába invitálja az muszlim migránsokat, akkor utólag nem teheti meg, hogy az előzetesen meg nem kérdezett kormányokra kényszerítse a menekültek befogadását. Ebben a formában, ezzel a módszerrel a menekültkérdésnek ez
a része német belüggyé vált.
El kell dönteni, hogy az unió milyen Európát vizionál, milyen Európát akarunk utódainkra hagyományozni. Látható, tapasztalható hogy az európai neoliberális kormányok idealista eszközei, módszerei nem biztosítanak megnyugtató alapot az ügy kezelésére. A népek megkérdezése nélkül, a fejük felett, róluk hoznak olyan kérdésekben döntést, mely évtizedekre, esetleg évszázadokra meghatározzák Európa sorsát.
Amikor keresztény szellemiségű Európáról beszélünk, akkor ezt nem pápista módon tesszük. Annak a tudatában fogalmazzuk meg óhajunkat, hogy a 2000 év alatt kialakult, a keresztényi tanításokon alapuló erkölcsi és jogi normarendszer helyett nem látunk más követendőt és követhetőt Európa népei számára.
A Bálint Sándor által képviselt progresszív humanizmusra nagyobb szüksége van Európának mint valaha. Csak egy gondolkodásában, világnézetében erős, keresztény alapokra támaszkodó Európa tud hitelesen és eredményesen megbirkózni a szélsőséges iszlám irányzatokkal és azok földrészünkön tevékenykedő szervezeteivel. Egyértelművé kell tenni Európa magatartását, credóját a menekültkérdésben. Minél hamarabb tesszük ezt, annál kevesebb fájdalommal, nehézséggel, félelemmel és bizonytalansággal terheljük kontinensünk népeit.
Dr. Antal Zsolt egyetemi oktató
(1) Rónai Béla (2001): Bálint Sándorra emlékezem. Pécs: Kulcs a Muzsikához Kiadó. 63.p.
(2) Maalouf, Amin (1983; 2015): Keresztes háborúk arab szemmel. Budapest: Európa Kiadó. 435-437.pp.
(3) http://hu.radiovaticana.va/news/2017/03/20/az_osservatore_romano_cikke_egyiptomi_muzulm%C3%A1n_k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gek_kereszt%C3%A9nyelleness%C3%A9g%C3%A9r%C5%91l___/1299953
(4) https://acnuk.org/resource/reports-mirror- newsletters/
(5) http://hu.radiovaticana.va/news/2016/04/30/v%C3%B6r%C3%B6s_lett_a_trevi-
k%C3%BAt,_mint_az_elfeledett_kereszt%C3%A9nyek_v%C3%A9re/1226555
(6) Renaud,Jean-Molnár,Tamás (2008): A modern-kór. Tünetek és ellenszerek. Öt beszélgetés Jean Renaud-val. Budapest: Kairosz. 33.p.
(7) http://gosc.pl/doc/4266054.Kardynal-Sarah- Nie-mozna- podwazac-prawa- do-rozroznienia;
magyarul lásd még:http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/1024sarah_biboros_minden_nemzetnek_jogaban_all_kulonbseget_tenni_menekultek_es_gazdasagi_migransok_kozott
(8) https://www.wsj.com/articles/how-global- elites-forsake- their-countrymen- 1470959258?mod=e2fb
(9) http://www.rtl.fr/actu/societe-faits- divers/eric-zemmour- decrypte-la- victoire-des- populistes-en- europe-centrale- 7790648046
Forrás: Toronyirány Kalendárium 2018
