Csanád megye szellemi öröksége

A magyar országgyűlés – makói állampolgári kezdeményezésre, Lázár János miniszter, a város parlamenti képviselője javaslatára és a Csongrád Megyei Közgyűlés támogatásával – tavaly októberben határozott arról, hogy Csongrád megye neve 2020. június 4-től Csongrád-Csanád megye. Ebben az elnevezésben nemcsak a történelmi Csanád vármegye, de egyházmegyénk, a csanádi püspökség szellemi öröksége is jelen van.

Csongrád megye 1950 óta működik a mai közigazgatási határai között. Akkor ugyanis a kommunista diktatúra kiépítésének egyik utolsó fázisaként Rákosi Mátyás és pártállama fölszámolta a hagyományos magyar önkormányzatiságot és annak történelmi szerveit (köztük a vármegyerendszert), s helyette a szovjet mintájú tanácsrendszert vezette be. Ekkor alakult ki tehát az a Csongrád megye, amelyet ma ismerünk.

A mai Csongrád megye területe három egykori történelmi entitásból áll: a tizenegyedik században Szent István által alapított Csongrád vármegye és Csanád vármegye, valamint a tizenharmadik században szerveződött Torontál vármegye területének kisebb-nagyobb része terül el a megye mai határai között. Ezen vármegyék, mint közigazgatási egységek a török megszállás időszakában elenyésztek, s csak a tizennyolcadik században – már a Habsburg-adminisztráció idején – szervezték őket újjá. Csongrád vármegye 1723-ban, Csanád vármegye 1730-ban, Torontál vármegye 1779-ben tartotta meg az újjáalakulást követő első közgyűlését. A polgári korszak közigazgatási és vármegyei rendszerének szabályozása után Csongrád vármegye székhelye Szentes, Csanád vármegye központja Makó, Torontál vármegye székvárosa Nagybecskerek volt.

Kijelenthető, hogy a történelmi Csanád vármegye legrégebbi közigazgatási egységeink egyike. Területe Ajtony vezér territóriuma volt, aki a tizenegyedik században „fejedelme” a régiónak, s önálló külpolitikát is folytatott. Szent István államalapító tevékenységének egyik utolsó állomása volt leverése, s „országának” a magyar államhoz való csatolása 1028-ban. Ezt követően Ajtony területéből jött létre Csanád vármegye. Ezzel párhuzamosan, 1030-ban szervezték meg a csanádi egyházmegyét, amelynek első püspöke Szent Gellért volt. A megye a török időkben elpusztult, s csak a tizennyolcadik században szervezték újjá, akkor már Makó székhellyel.

A Csanád megyenév a trianoni békediktátumra is emlékeztet. Egy része ugyanis a román államhoz került 1920-ban, illetve a nagy kiterjedésű Torontál vármegye egy részét és Arad megye egy sávját hozzácsatolták. Így jött létre Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, amelynek a nevét 1945-ban Csanád megyére változtatták, mondván, hogy előző elnevezése „revizionista” és „irredenta”. 1950-ben, a magyar közigazgatás szocialista átszervezése idején a megye területét – nagyjából fele-fele arányban – szétosztották Csongrád és Békés megye között. A ma­kóiak és a Makó környékiek (Ma­gyar­csa­nád, Csanád­palota, Apát­falva stb. la­kói) mind a mai napig őrzik a csanádi identitást. Büszkék az egykori megyeházára és arra, hogy a település korábban megyeszékhely volt.

Összességében: a történelmi magyar állam egyik legrégebbi vármegyéje, a Trianon által is megcsonkított Csanád vármegye emlékének és a csanádi püspökség keresztény kultúránkat ezer éve képviselő tevékenységének, valamint a makóiak sajátos helyi – csanádi – identitásának – a mindennapi és a hivatalos nyelvhasználatban való megörökítése a 2020 júniusában életbe lépő Csongrád-Csanád megye elnevezés.