Hetven éve történt

Az egyházi iskolák államosítása, 1948

 

Hetven évvel ezelőtt, 1948 fülledt nyarán fejeződött be a kommunista diktatúra kiépítése Magyarországon, s a sztálinista rendszer hazai bevezetésének szimbólum­értékű pillanata volt a felekezeti iskolák 1948. június 16-i államosítása. De mi volt a kommunisták baja az egyházi iskolákkal, és miként került a folyamatba egy egykori szegedi piarista diák és püspöki ösztöndíjas?

Magyarország sorsa a második világháború után – hazánk 1944/45-ös szovjet megszállásával – hosszú időre megpecsételődött. Már az első hónapokban megindult a kommunista párt hatalmának kiépítése: a „munkásosztály élcsapata” ugyanis óriási hatalmat kapott az államigazgatásban, a sajtóéletben és mindenekelőtt a rendfenntartás szerveiben.

Fontos pozíciók birtokában és a szovjet megszállók hathatós támogatásával a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt 1948-ra ki tudta alakítani a sztálini rendszert Magyarországon. Az év folyamán a polgári ellenzéki pártokat vagy megszüntették, vagy ellehetetlenítették, a baloldali szociáldemokrata pártot bekebelezték, a gyárak és üzemek jelentős részét államosították és megkezdődött a mezőgazdaságban az erőszakos kollektivizálás.

A magyar országgyűlés 1948. június 16-án fogadta el a magánkézben lévő oktatási intézmények államosításáról szóló törvényt, amelynek értelemében több mint hatezer-ötszáz felekezeti iskola (több százezer diákkal és mintegy tizennyolcezer pedagógussal) került állami tulajdonba.

Az intézkedés kommunikációjának és politikai vitájának „arca” a kisgazdapárt polgári tagozatának vezetője, a kommunista párt titkos tagja, a néprajztudós Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter – Rákosi bizalmasa – volt, aki korábban a szegedi piarista gimnázium kitűnő diák­jaként és a szegedi egyetem tehetséges hallgatójaként többször kapott anyagi támogatást Glattfelder Gyula csanádi püspöktől.

A történelmi egyházakra – és elsősorban a katolicizmusra – a kommunisták mindig is gyanakodva, sőt gyűlölettel néztek, s 1948-ban elérkezettnek érezték az időt arra, hogy mind az oktatás világából, mind a társadalmi diskurzusból kivonják őket. Ennek jegyében került sor a felekezeti iskolák államosítására is. Az istenhiten alapuló keresztény értékrend – amelyben érték többek között a család, a magántulajdon, a tudás, a haza­szeretetet, a hagyománytisztelet, az emberi méltóság – rivális és teljesen ellentétes tartalmú világnézete volt az ateista és materialista kommunizmusnak. Az egyházak az iskoláikban ezt az értékrendet adták tovább, s erre a kommunizmusban nem volt szükség.

Ekkor került állami tulajdonba Szegeden számos katolikus elemi- és szakiskola, az újszegedi tanítóképző, az iskolanővérek Szentháromság utcai iskolája és a piaristák Aradi vértanúk terén álló gimnáziuma is. Utóbbi intézményben az államosítás után kinevezett igazgatónak feladata volt, hogy a szülőknek és a diákoknak a „reakciós propaganda megtörésére vonatkozó felvilágosítást” megadja.

A szocialista diktatúra alig négy évtized után dicstelenül megbukott, az egyházi iskolák pedig a rendszerváltozás után újraindulhattak. Jelenleg a katolikus egyház csaknem hétszáz oktatási intézményt tart fönn.