Akit egyszerre ismert el Metternich és Kossuth

Konzervatív volt, de mindig kiállt a nemzeti ügyek mellett – még Haynauval szemben is megvédte a törvényes magyar forradalmat, aki 1849-ben legszívesebben felakasztatta volna. Lonovics József 1834 tavaszától 1848 nyaráig volt a Csanádi Egyházmegye püspöke.

1793. január 31-én született Miskolcon. Az egri szeminárium elvégzését követően 1815-ben szentelték pappá. 1830-tól az egri káptalan követe az alsótáblán. A hét nyelven kiválóan beszélő Lonovicsra itt figyelhetett fel I. Ferenc király, aki őt kérte csanádi püspöknek, habár neve nem volt ott a prímás által ajánlott első három személy között.

Püspökként már a felsőtáblán szólalt fel, a reformkorban Deákhoz hasonlították szónoklatait: Kossuth felismerte tehetségét, Metternich kimondta, hogy „ritka tekintélynek örvend”, XVI. Gergely pápa pedig így fogalmazott: „Csodálom buzgóságát, tehetségét, tudását”. 1840–1841-ben sikerrel tárgyalt Rómában a vegyes házasságok ügyében. A közvetítése után meghozott pápai döntés nyomán az országgyűlés törvénycikket fogadott el. Ennek értelmében a protestáns pap előtt kötött vegyes házasságok is érvényesek lettek.

Egyházmegyéjében huszonhárom plébániát alapított, a tanyasi iskoláktól a tanítóképző létrehozásáig az oktatás minden szintjére figyelt. Bejárta egyházmegyéjét, figyelme minden apró részletre kiterjedt az istentiszteletek rendjétől a plébánia népén át a bábákig – ezek a jegyzőkönyvek ma már értékes helytörténeti források. Pásztorleveleit már a nyelvtörvény bevezetése előtt magyarul küldte szét, kiállt az egyházi autonómia és a sajtószabadság mellett, de mindvégig megmaradt konzervatív embernek. A püspökök nevében, „engedve a tisztelt rendek hazafiúi felszólításának,” ő mondott le 1848. március 18-án a tizedről, habár tudta, hogy a dézsma kiesésével jövedelmeik jelentős részét elvesztik az egyházmegyék. Ugyanebben az időszakban felszólította papjait, hogy segítsék a békés átalakulást. A változások elfogadása után díszebédet tartott, ahol Haynau kimondta, szerinte érvénytelenek az áprilisi törvények. Válaszában Lonovics ezeket a vádakat alaptalannak nevezte, és rámutatott, hogy az új törvényeket „minden honpolgárnak – legyen az civil vagy katona állomású – kötelessége betartani”.

1848 nyarán egri érseki kinevezése nem érkezett meg, ezért hivatalát sem foglalhatta el. A szabadságharc leverése után sem a díszebédet, sem a forradalom melletti további kiállását nem felejtette el Haynau, aki állítólag azt mondta, hogy „nagy lelki gyönyörűséggel akasztottam volna fel egy katolikus püspököt, a legszívesebben pedig azt az önhitt Lonovicsot”. Az érseket börtönbe záratták, majd lemondatták címeiről, a melki apátságba kellett vonulnia. Később Bécsbe engedték, Széchenyivel újból felélesztette kapcsolatait. 1860-ban térhetett haza, 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki, de hivatalát betegsége miatt nem foglalhatta el, és a következő évben elhunyt.

Saját kortársai úgy gondolták, hogy Gellért méltó utódát nem fogják elfeledni, ezzel szemben csak az utóbbi évtizedekben emlékeznek meg róla rendszeresen. Makón 1993-ban avatták fel az emléktábláját, melyet az évfordulókon mindig megkoszorúznak.