25 éve indult újra a Szent Imre Szakkollégium

 

A szegedi Szent Imre Szakkollégium fordulatokban bővelkedő életutat tudhat magáénak, tanúja volt a 20. századi történelem sorsfordulóinak, felíveléseinek és megtorpanásainak.

A Szent Imre Kollégiumot 1923-ban, az I. világháborút követő kataklizmák után alapította Glattfelder Gyula csanádi püspök a keresztény magyar értelmiség megteremtésének szegedi bölcsőjeként, az akkor már fennálló Szent Imre kollégiumok országos láncolatának tagjaként.

A csanádi püspök már az évszázad elején felismerte a nevelés és a közösség kapcsolatának erejét. Először Pesten, majd Budán, s ezt követően Sopronban és Szegeden hozott létre úgynevezett műhely kollégiumokat, amelyekben a nemzeti és keresztény, a szellemi és lelki fejlődéshez szükséges hátteret biztosították. A Szent Imre kollé­giu­mok pedagógiáját maga Glattfelder Gyula a következőképpen fogalmazta meg: „a nevelő célt csak az az intézmény szolgálja híven és eredményesen, mely a szülő gondját és az otthon melegét tudja az ifjúság közé varázsolni. Ezért nem szállót, nem kaszárnyát akar teremteni a főiskolai hallgatóság részére, hanem a szülői szeretet melegét pótló olyan otthont, amely nem szellemi proletárokat nevel, hanem az igaz tehetséget segíti a tudás világában az érvényesüléshez.”

A kollégiumok több mint kétévtizedes működését a kommunista diktatúra ellehetetlenítette. Újraindulásokra csak a rendszerváltás után, 1994-ben, Gyulay Endre püspök kezdeményezésére kerülhetett sor, ezúttal már új helyen, de változatlan célkitűzéssel, a szegedi Londoni körút 13. alatt.

Az újraindulás 25. évfordulója alkalmából elsőként november 5-én, Szent Imre ünnepén Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem levéltárának igazgatója tartott előadást a Szent Imre kollégiumok országos láncolatának megalakulásáról és a szegedi Szent Imre kollégium létrejöttéről. Az érdeklődő közönség kérdései után Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök visszaemlékező gondolatai hangoztak el. A püspök felidézte a „szentimrésekhez” kötődő emlékeit, és buzdította a jelen­lévőket a keresztény értékrend egyéni és közösségi megvallására.

Az elmúlt 25 évért való hálaadás november 8-án folytatódott rövid ünnepséggel a Gál Ferenc Főiskola Klebelsberg-termében, ahol a kollégium jelenlegi lakói mutatták be tehetségüket a zene és a próza területén. Az eseményen a Szegedi Tudományegyetem képviseletében jelen volt Széll Márta stratégiai rektorhelyettes, Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem levéltárának vezetője, Hess István, a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium igazgatója, valamint Mészáros Ferenc, a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium igazgatója.

Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, a kollégium korábbi igazgatója köszöntő beszédében a következőképpen fogalmazott:
– Identitásunk keresztény és nemzeti, amely szavak felelősséget kívánnak tőlünk. Lelkiségünk evangéliumi, világ- és emberképünk krisztusi. Ez különböztet meg bennünket a világ fiaitól, ugyanakkor jó tudni, hogy mi senki fölött nem állunk, nem szabad elkülönülünk, de igen, mégis olyan világító lámpásként kell élnünk, melyet Isten nem elrejteni akar, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindenkinek világítson. A kollégiumnak újra és újra meg kell tudnia fogalmazni saját önazonosságát, amint az egyszeri graffiti biztat: „Légy önmagad, mert mindenki más foglalt.”
Az ünnepség hálaadó szentmisével folytatódott az egykori Szent Imre Kollégium kápolnájában, amely ma a Szent Gellért Szeminárium kápolnája. A szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök mutatta be, Szent Imre közbenjárását kérve, hogy a kollégium eleget tudjon tenni hivatásának.

– Hogy olyan keresztény fiatalok növekedjenek bölcsességében, gazdagságban, tudásban, akik egészséges érzelmi és értelmi képességekkel rendelkeznek, mindezeket pedig a hit fényében használva arra tudják kamatoztatni, hogy Jézus kérése szerint a társadalom sója és fénye legyenek.

A Szent Imre Szakkollégium közössége múltjára büszkén készül az elkövetkező 25 évre, mert ahogyan Ferenc pápa mondta: „Fiatalok, ti nem a jövő, hanem az Úristen jelene vagytok!”