Gyulatelevízió
Ez év június 4-től Csongrád megye elnevezése hivatalosan Csongrád-Csanád megye.
Az új megyenév nemcsak az egykori, a trianoni békediktátum következtében megcsonkított és a kommunista diktatúra által megszüntetett Csanád vármegye, de a csanádi püspökség emlékezetét is megjeleníti.
Csongrád-Csanád megye 1950 óta működik a jelenlegi közigazgatási határai között. 1950-ben ugyanis a kommunista diktatúra kiépítésének egyik utolsó fázisaként Rákosi Mátyás és pártállama fölszámolta a hagyományos magyar önkormányzatiságot és annak történelmi szerveit (köztük a vármegyerendszert), s helyette a szovjet mintájú tanácsrendszert vezette be. Ekkor alakították ki azt a Csongrád megyét, amelyhez akkor Csanád vármegye területének mintegy felét is hozzácsatolták.
A mai Csongrád-Csanád megye területe három egykori történelmi vármegyei entitásból áll: a tizenegyedik században Szent István által alapított Csongrád vármegye és Csanád vármegye, valamint a tizenharmadik században szerveződött Torontál vármegye területének kisebb-nagyobb része terül el megyénk határai között. Ezen megyék, mint közigazgatási egységek a török megszállás időszakában elenyésztek, s csak a tizennyolcadik században – már a Habsburg-adminisztráció idején – szervezték őket újjá. Csongrád vármegye 1723-ban, Csanád 1730-ban, Torontál 1779-ben tartotta meg az újjáalakulást követő első közgyűlését. A polgári korszak közigazgatási , Csanád vármegye központja Makó, Torontál vármegye székvárosa Nagybecskerek volt.
Csongrád-Csanád megye nagyobb része az egykori Csongrád vármegye területét foglalja magában, Szeged és Hódmezővásárhely kivételével, hiszen a megyei jogú városok nem számítanak a megye területéhez. A megye délkeleti egysége pedig az egykori Csanád vármegye két délnyugati járása volt korábban (két másik járása Békés megye része lett 1950-ben).
Csanád vármegye területét a trianoni békediktátum befolyásolta (ahogy egyébként Csongrádét is, amelynek Horgos települése a délszláv államhoz került), hiszen 1923-ban a Trianon által Magyarországtól elszakított Arad és Torontál vármegye egy-egy kisebb, hazánk területén maradt sávját hozzácsatolták, ezzel létrehozva Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. 1945-ben azonban nevét megváltoztatták, s Csanád vármegye lett. A baloldali Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáló, valójában titkos kommunista Erdei Ferenc belügyminiszter ugyanis rendeletben szüntette meg a „közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye” elnevezést, mivel azt „revizionistának” minősítette.
A megye csanádi részén élők – elsősorban Makón és környékén – ma is igyekeznek őrizni csanádi identitásukat. Településnevek – Csanádalbertitől Magyarcsanádon át Csanádpalotáig – éppúgy igazolják ezt, mint az, hogy Makó egyik központi tere a megyealapító Csanád vezér nevét viseli. Ezen kívül a térség elnevezésébe június 4-től bekerült a szeged-csanádi püspökség neve. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ugyanis, hogy egyházmegyénk – mint a plébániák és az esperesi kerületek révén területi alapon szerveződő intézményrendszer – fontos régiószervező erő volt az elmúlt ezer évben.
A valamikori Torontál vármegyének mindössze egy kis sávja – a Marostól délre az országhatárig, Tiszaszigettől Kiszomborig terjedő része – van a mai Csongrád-Csanád megyében. Az óriási méretű Torontál vármegye – amelynek területe Újszegedtől Belgrádig ért – 10 042 négyzetkilométernyi területéből mindössze kilenc település, 230 négyzetkilométernyi területtel maradt Trianon után Magyarországon – a mai Csongrád megyében. Ez az egykori Torontál vármegyének mindössze 2,3 százaléka.
