Gyulatelevízió
Az Anonymus feledésbe merül? P-nek mondott mester Gestája, kora és Pusztaszer címmel az egyházmegye támogatásával, a Gerhardus Kiadó gondozásában, Kiss-Rigó László püspök előszavával, Jankovics Marcell grafikus, Prokopp Mária művészettörténész és Szörényi László irodalomtörténész professzor ajánlásaival idén márciusban megjelent könyv szerzője azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy miről szól a Gesta Hungarorum, és ki volt annak szerzője.
Ezek a kérdések, noha már évszázadok óta foglalkoztatják a magyar tudományos köröket, ma is nyitottak, ugyanis nem sikerült eljutnunk odáig, hogy ki lehessen jelenti: Anonymus már nem névtelen. A próbálkozások ellenére Anonymus arcát a csuklya továbbra is eltakarta. Nem túlzás, ha azt mondjuk, ez a kérdéskör hungaricummá vált.
Könyvem borítóján egy kérdőjel látható. Miközben kerestem a megfelelő címet, több dolog jutott eszembe. Kell-e foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ki ez a titokzatos személy? Megoldható a rejtély? Ha már biztosan állíthatjuk, tudjuk ki volt Anonymus, változik-e ezzel valami? El tudjuk-e felejteni azt a nevet, melyet évszázadok óta vele kapcsolatban megszoktunk?
A Gesta kezdő P [dictus magister] betűjét korábban a latin prae prepozíciónak vélték, vagyis praedictus magisterről, fentemlített mesterről beszéltek. Az 1920-as évek óta úgy gondolták, hogy a P egy keresztnevet – Péter, Pál vagy Pósa – rövidít. Kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, hogy a P szigla a dictus – mondott – szóval egy megszólítás, a szerző egykori titulusára való utalás, vagyis a dictus nem a magisterre, hanem a P-re vonatkozik, tehát P-nek mondott mesterről lehet szó.
A teológus magister egykor III. Béla király udvarában kancellár, majd püspök volt. A párizsi Saint-Victor kanonokrendi apátság egykori növendékeként azzal a történelemszemlélettel rendelkezett, amely a tipológiára épült. Az olvasás kulcsa a kolosszei levél mondata: Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet. (2Kol 3,6)
Eszerint a történelem első korszaka a törvény előtti, Ádámtól Mózesig, a második korszak, a törvény alatti, Mózestől Krisztusig, és a harmadik korszak, a kegyelem alatti, Krisztustól az ő második eljöveteléig, a Parúziáig tart. Azt láthatjuk tehát, hogy Ábrahám Attilának, Mózes Álmosnak, Józsué Árpádnak, Dávid pedig Szent István királynak ószövetségi előképe. A Gestában a második korszak van részletesen bemutatva: a kezdetektől a vérszerződésig röviden, majd a második korszak, a vérszerződéstől Szent Istvánig. Ő volt az, aki a kegyelem királyságát megnyitotta a magyarság számára azzal, hogy az országot a kereszténységre vezette. A Gesta II. András király jeruzsálemi fegyveres zarándoklatát megelőzően, 1217 előtt íródott.
Sokáig azt is nehéz volt elfogadnom, hogy hipotézis fogalmazódott meg bennem. A kutatás 2008-ban akkor kezdődött el, amikor megkaptam az első megerősítést, melyet Koszta László történésznek, az öt éve elhunyt egykori tanáromnak köszönhetek. A mű szellemi hátterének, III. Ince pápa teológiájának meghatározásában Giulio Cipollone trinitárius szerzetes, a római Pápai Gergely Egyetem – a Gregoriana – középkorász professzorának, egykori tanáromnak tartozom köszönettel.
Úgy gondolom, hogy a megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekkel is foglalkoznunk kell, mert nem tudhatjuk, mikor jön el az a pillanat, amikor új lehetőségek nyílnak meg előttünk, és így közelebb kerülhetünk a történelem lényegéhez, magához az igazság megismeréséhez. A gyökereiről megfeledkező modern világban különösen nagy szükségünk van minden olyan alkotásra a múltból, amely a hiteles keresztény és a helyes nemzeti identitást képes előmozdítani és erősíteni bennünk. A Gesta egy ilyen mű. Ahhoz, hogy jól értsük, józanságra van szükség! Én is azt szeretném kérni, amit Szörényi professzor úr javasolt: Olvassuk el tehát a könyvet és nézzünk mélyen a csuklya alá, szerintem az író vissza fog mosolyogni.
