Gyulatelevízió
Törôdünk, aggódunk és gyógyítunk
Miben más, milyen többletet jelent az egyház jelenléte a gyermekvédelemben? – erről kérdeztük a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatóját, Kothencz Jánost.
➜ Hogyan bővült a Szent Ágota ellátói köre?
➜ Július elsejével a Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató öt megyét vett át a kormányzat felkérésére. Így Pest, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Heves megye gyermekvédelmi szakellátását. Ezt az első hullámot fogja követni a jövő év januárjában Baranya, Tolna, Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj megye. Ezzel az új öt megyével 13-ra bővül a kormányzat felkérésére feladatvállalásunk, és a gondozott gyermeklétszám pedig várhatóan 7-8000-re fog nőni. 2010 óta folyik a kormányzat és történelmi egyházak között szociális területen felelősségmegosztás. A Szent Ágota ebben a folyamatban a kormányzat stratégiai partnerévé vált. Számunkra az a Jóisten kegyelmének műve, hogy lehetőséget kaptunk gondoskodni a családjukat vesztett gyerekekről.
➜ Milyen szerepet játszik a gyermekvédelmi rendszerben a Szent Ágota?
➜ Már az ÁGOTA Alapítvány korábbi ténykedése is ennek előfutára volt. 25 éves fennállásunk alatt alakult ki szakmai módszertanunk. Erre alapozó módon később a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nagy eredményének tekintjük, hogy módszertani intézményként elfogadnak minket katolikus fenntartású intézményben, ez három egyházmegyét jelent, a váci és a két görögkatolikus. Tehát országossá bővült módszertani tevékenységünk. Szakmai műhelykultúrát tudtunk elültetni. Mi generáljuk a szakmai egyeztetéseket, fórumokat. Ezzel széles körben képviselni tudjuk azt a szemléletmódot, ami merőben más, mint a korábbi magyar gyakorlat.
➜ Miben más ez a szemléletmód?
➜ 30-40 évvel ezelőtt nagy intézményekben több száz gyermek élt együtt. Én is ilyenben nőttem fel. A felügyeleti attitűd érvényesült. Az 1997-es gyermekvédelmi törvény változást indított el, de ezt alapjaiban nem tudta megváltoztatni. S bár elterjedtek a 12 férőhelyes lakásotthonok, melyek a család analógiájához legközelebbi állapotot biztosítják, de a falak változásával nem járt együtt a gyerekekkel való bánásmód szakmai és emberi minőségének megváltozása. Számomra az vált világossá, mélyebb emberi esszenciákat kell behozni a szakellátásba. Nem szolgáltatni kell, hanem törődni és aggódni. A mi nevelési eszményünk azt vallja, először gyógyítanunk kell a gyereket, akinek feltétlen elfogadásra van szüksége. Ebben a feltétlenségben gyógyíthatók leginkább a sebek, mert a gyerek számtalan traumát, szenvedést okozó krízist élt át, mire eljutott hozzánk. Szakadásélmény, elhanyagolás, bántalmazás – kemény történetek vannak mögötte. Úgy kísérjük őt a növekedésben, úgy szocializáljuk, hogy értékekre mutatunk rá. A mi segítő magatartásunk keresztény meggyőződésünkből fakad, és számtalan útravalót igyekszik beépíteni a gyerek fejlődésébe. Ez segítheti hozzá, hogy be tudjon illeszkedni a társadalomba. De ez természetesen nagy kihívás.
➜ Hol érhető tetten a többlet, amit az egyházi fenntartás jelent?
➜ A gyermek gondozásához való viszonyt változtatjuk meg. A jézusi feltétlen elfogadás, befogadás odahajlás határoz meg minket. Ahogy a gyerekről gondolkodunk, jelenti a másságot, nem teszünk többet, nem teszünk mást, mint ezt a szemléletet elültetni. Töredelmes út ennek integrálása egy-egy intézmény életébe. Ennek útja az úgynevezett KÁSZPEM – szenzitív pedagogikoterápiás módszer. Azzal az elvárással élünk, hogy ugyanúgy kell törődnünk a más által világra hozott, de elhagyott, megsebzett gyerekkel, mint a sajátoddal. Ha ezt az érzékenységet fejleszteni tudjuk, akkor reményteljesebb életkilátást nyújthatunk, mint amit az elmúlt 40 évben láthattunk. Generációk kallódtak el. Ezt mutatja a büntetés-végrehajtási intézményekben vagy a hajléktalan-
ellátásában lévő állami gondozottak nagy száma. A keresztény hozzáállás a másik emberhez csodálatra méltó és nélkülözhetetlen: gyógyítva tud nevelni.
➜ Eddigi tapasztalataik alapján elérhető változás?
➜ Igen, jelentős eredmények vannak. Mondok néhány konkrét példát. Az engedély nélküli eltávozások száma kiugróan magas volt. Ezzel a gyerek kriminalizálta magát. Senki nem kérdezett rá, miért szökik a gyerek, és nem firtatták, miért rosszabb évről évre ennek a statisztikája. Mi elkezdtük feltérképezni az okokat, és kiderült, elsődlegesen a vér szerinti hozzátartozóval való kapcsolattartás igénye áll a szökések mögött. Utánamentünk a szakhatóságoknál, és kezdeményeztük a kapcsolattartás újraszabályozását. Hála a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatalnak – itt történt elsőként újraszabályozás –, rövid időn belül negyedére zsugorodott az engedély nélküli eltávozások száma.
De hasonló eredményeket hoz, hogy nálunk folyamatos az önálló életre való felkészítés, ezzel preventív utógondozást végzünk. Egyik legfontosabb törekvésünk a nevelői szülői rendszer kiépítése. Tudatos toborzásnak és számos javító intézkedésnek köszönhetően ma már az arányok a családi és intézeti nevelés között merőben mások.
2014–2016 között volt egy országos kampányunk, a családias nevelésre hívtuk fel a figyelmet. Ez azt mutatta, a társadalom nyitott a gyerekekre. A kampány évében több mint 1000 gyerek került családba, családhoz. A befogadó nevelőszülővé válást a kormány számtalan módon támogatja. Ma már ez foglalkozási jogviszony, biztosított és nyugdíjra jogosult a nevelőszülő. A normatíván keresztül komolyabb költségvetési eszközzel kapnak támogatást. Paradigmaváltást élünk meg a jogalkotóval, a kormánnyal, a történelmi egyházakkal, általánosan elfogadottá válik, hogy személyre szabott nevelést a család tud leginkább nyújtani. Minden gyereknek családra van szüksége.
