Gyulatelevízió
A szeretet asztalánál gyűjt össze minket
A Pasztorális Helynökség szervezésében online tartottak előadásból, beszélgetésből álló képzési alkalmat mindazoknak, akik az egyházmegyében a liturgia szolgálatában vesznek részt. Áldoztatók, kántorok, sekrestyések hallgatták április 17-én Fehérváry Jákó OSB: Az eucharisztia liturgiája: emmauszi történés címmel tartott előadását.
– Nekünk kell élővé tenni közösségeinkben a liturgiát, hogy az az egész közösség számára élő találkozás legyen Istennel – köszöntötte Kondé Lajos pasztorális helynök a képernyőkön keresztül kapcsolódó résztvevőket. A helynökség éves rendszerességgel szervez továbbképzési alkalmakat a liturgiában segédkezők számára, melyek szakmai és lelki elmélyülést kínálnak, de a találkozás lehetőségét is jelentik járványmentes időben.
Kondé Lajos helynök és Bucskóné Lehota Ágota irodavezető is azt fogalmazták meg, fennáll a veszélye, hogy a napi rutin automatizmussá teszi az oltár körül végzett szolgálatot, ezért nagyon fontos újra és újra rácsodálkozni arra a gazdagságra, amit a liturgia jelent, és mindaz, amit ismerünk, új fényt kap, mi magunk pedig megerősödünk a szolgálatban.
Az előadó, Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora a húsvéti szent 50 nap, a Feltámadott megjelenéseinek erőteréből vezette le az eucharisztia titkát, az emmauszi történettel a hitre jutás modelljét mutatta be. Kiindulópontja szerint a szentmise nem statikus valóság, nem emlékezés, hanem egy történés, párbeszéd, melynek részese a hívő közösség. Ezért sorra vette ezeket a „megejtően emberi” és a transzcendens valóságot rejtő találkozástörténeteket, az emmauszi történés eseményeit kiemelten, mondatról mondatra, a szereplők megéléseit belülről is láttatva, értelmezve mutatta be. Szereplői Jézus holttestének keresésétől indulnak, látni, tapintani és megtalálni szeretnének. Kétely és zavar van bennük, tudni, birtokolni akarnak, bizonyságot várnak, de ahhoz, hogy hitre jussanak, hogy megnyíljon a szemük, el kell szakadniuk ezektől a vágyaktól, mert a hitre jutás feltétele az „odahallgatás” képességében van, így juthat el szívükhöz, ahogy Jézus feltárja magát nekik.
A találkozás Jézus és a tanítványok között az emmauszi úton kezdődik, majd Jézus betér hozzájuk, velük marad, és együtt ülnek asztalhoz, ahol „kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik”. Ez az emmauszi történés jelenik meg a szentmisében, ahogy ez a VII. eucharisztikus imában megfogalmazódik: „A Mennyei Atya velünk van mindig életünk útjain, Jézus a szeretet asztalánál gyűjt össze minket, magyarázza a Szentírást és megtöri a kenyeret.” Ebben vagyunk benne mi is mindannyian, akik Jézus távollétének idejében élünk, akik számára a távollévő Jelben, a szakramentumban van jelen, az igehirdetésben, a kenyértörésben, a tanúságtételben és a messiási közösségben.
Így látva valósul meg, hogy a liturgia több, mint puszta dísz és több, mint szabályok lekövetése – ahogy XII. Piusz pápa meghatározta – párbeszéd, találkozás, ahol Isten valóban szól, ahol Krisztus valóban jelen van, és akik szavait tolmácsolják, ennek a párbeszédnek a csatornái. Ha a történés ezen erőterébe beleállunk, a tanítás számunkra is életmódra hívó szó és lelki táplálék lesz.
