2021. szeptember 17., péntek
FONTOS

101 éve írták alá a trianoni békediktátumot

Szeged egykori Trianon-emlékműve. A Délvidéki Országzászló a Dugonics téren az 1930-as években

A Nemzeti Összetartozás Napja

A százegy éve, 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum példátlanul súlyos vesztesége a magyarság történetének, amelynek következményei közé tartozott a kolozsvári egyetem és a (temesvári) csanádi püspöki központ Szegedre kerülése is. 2010 óta június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a Kárpát-medencei és a világban szétszórt magyarság lélekben összetartozik.

A magyar történelem számos gyászos pillanata és rengeteg megpróbáltatása között egyedülállóan tragikus helyet foglal el a trianoni békediktátum, amelynek hatásai és következményei mind a mai napig érezhetőek. Már csak ezért sem szabad soha feledésbe merülnie. Az, hogy egy háború után a vesztes félnek jóvátételt kell fizetnie, s gazdasági és politikai, valamint területi engedményeket kell tennie a győztesnek, természetes, az azonban, hogy egy ezeréves, mind közigazgatásilag, mind természet- és gazdaságföldrajzilag egységes európai államot egyik napról a másikra területében radikálisan lecsökkentsenek, szinte példa nélküli a világtörténelemben.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyar Királyság területe egyharmadára csökkent, s elveszítette termőföldjeinek, illetve nyersanyaglelőhelyeinek és ásványkincskészleteinek jelentős részét. A Kárpát-medence magyarajkú lakosságának egy része idegen országok uralma alá került, ahol az újonnan létrejött, illetve jelentősen megnövekedett területű szomszédos államok vezetése nem nézte jó szemmel a magyarokat, különösen nem az államigazgatásban dolgozókat, a pedagógusokat, a vagyonosabb gazdákat és polgárokat, akikben lehetséges ellenséget láttak, ezért igyekeztek őket elüldözni, vagy jogaikban és tulajdonukban korlátozni.

Ezen törekvések jegyében űzték el Kolozsvárról 1919-ben a Ferenc József Tudományegyetemet, a mai szegedi egyetem elődjét, amely két évvel később, éppen száz esztendeje kezdte meg működését a Tisza-parti városban. De a romániai magyarság üldöztetése ellen föllépő Glattfelder Gyula csanádi püspöknek is távoznia kellett temesvári székhelyéről 1923 tavaszán, s ezután volt kénytelen letelepedni Szegeden. Így lett a város felsőoktatási és egyházmegyei központ. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mai Csongrád-Csanád megye Marostól délre eső része, amely szintén a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozik – Újszegedtől Kiszomborig – szerb megszállás alatt volt egészen 1921 augusztusáig, vagyis a trianoni béke aláírása után még jó egy évig.

Június negyedike 2010 óta a Nemzeti Összetartozás Napja: jelképezve, hogy a világ bármely táján élő magyarság összetartozik, válasszák el bármilyen határok a nemzetrészeket. Tavaly ezen a napon vette fel a Szeged székhelyű közigazgatási egység a Csongrád-Csanád megye nevet, s ezzel a magyar államiság történelmi emlékezetének és a helyi – az egykoron Makó székhelyű csanádi régióban megfigyelhető – identitásőrzésnek is nagy szolgálatot tett. A Szent István korában alapított Csongrád és Csanád vármegye nevének – s ez utóbbival egyházmegyénk nevének – a megye hivatalos elnevezésében való továbbélése a magyarságnak, mint keresztény államszervező erőnek a történelmi hagyományaira kell hogy emlékeztessen bennünket, valamint arra is, hogy a Kárpát-medencei és a világban szétszórt magyarság lélekben – a trianoni békediktátum után százegy évvel is – összetartozik.

Nézze meg ezt is:

Udvardy György érsek: Krisztus a mi egyedüli reményünk

A laudes imádkozásával kezdődött szeptember 9-én az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) ötödik napja a …