Gyulatelevízió
Százhetvenöt éve, 1847. január 16-án született Mikszáth Kálmán. A magyar irodalom nagy klasszikusa 1878 és 1880 között Szegeden dolgozott újságíróként, s a városban élte át a települést elpusztító 1879. márciusi árvizet, melynek emléke több későbbi írásában is fölbukkant. Ezek egyikében megemlítette Kreminger Antal szeged-belvárosi plébánost, aki Szeged tizenkilencedik századi egyháztörténetének fontos alakja.
Mikszáth Kálmán (1847–1910) Kétezer Salamon című írása Szeged pusztulásának és újjászületésének huszonötödik évfordulójára íródott, s a város újjáépítésének nehézségeit ábrázolta. (Az Újság 1904. március 17-i számában jelent meg.) Mikszáth tárcájában megemlékezett Ferenc József 1879. márciusi – a „nagyvíz” utáni – szegedi látogatásáról: „A Fölség mindent megnézett, néhány vigasztaló szót ejtett el, s aztán maga is elszomorodott, és vonatra ült. Mikor kikísérték a primipílusok [elöljárók], és az uralkodó már fölszállt volt a kocsiba, az elkeseredett Kreminger prépost fájdalomtól rezgő hangon kiáltott föl: – Bizony, jaj minékünk; nem lesz itt város soha többé.”
A Mikszáth által idézett és Szeged város miatt aggódó prépost, Kreminger Antal – neve Kremminger alakban is előfordul – 1804-ben született szegedi német család gyermekeként. 1826-ban szentelték pappá Temesvárott, ahol később a papnevelő szeminárium dogmatika (1828-tól), majd egyháztörténet és kánonjog (1831-től) tanára lett. 1835-ben Szeged-Palánk (Szent Dömötör-templom) plébánosává választották, s ettől az évtől a szegedi esperesi tisztséget is ellátta. Működését népszerűtlen intézkedésekkel kezdte: 1835-ben beszüntette a közkedvelt októberi pásztorünnepet, a dömötörözést; 1837-től pedig német nyelvű prédikáció helyett magyar nyelvű szentbeszédet tartott.
Kremingert 1840-ben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett csöpöfői prépostság címzetes prépostjává nevezték ki. A reformkor éveiben politikai tevékenységet folytatott: meghatározó alakja volt a szegedi konzervatív pártnak. 1843-tól szentszéki ülnökként, 1851-től Szeged katolikus iskolái fölötti püspöki biztosként tevékenykedett. 1885. február 5-én hunyt el.
1848/1849-ben, a szabadságharc idején Szeged város vezetősége el akarta mozdítani állásából. Csak Horváth Mihály választott csanádi püspök, vallás- és közoktatásügyi miniszter erélyes föllépése eredményeként tarthatta meg tisztségét. Kreminger nem nyugodott bele tervezett eltávolításába, s Nyílt Válasz címmel reagált az őt ért támadásokra, melyben fölsorolta a magyar kormány szolgálatában szerzett érdemeit: „Két zászlót is szenteltem, a 6-kat és a 8-kat, a honért lobogókat. Utóbbit Márczius 15-kén a szent-rókusi, az elsőt Augustus 4-kén 1848-ban a palánki szentegyházakban.” E védőiratra Nyáry Ferenc, a liberális meggyőződésű szeged-rókusi lelkész Nyílt Felvilágosítás című röpiratában válaszolt, amelyben élesen bírálta és sértően támadta a prépostot.
Kreminger Antal – akinek papi pályáját legalaposabban Zakar Péter professzor dolgozta föl az egyházmegyénk fönntartásában működő Gál Ferenc Egyetem folyóirata, a Deliberationes egyik nemrég kiadott számában – tehát ugyan ellentmondásos alakja Szeged történetének, Mikszáth Kálmán révén azonban személye – ugyan csupán marginálisan, de – része lett a magyar irodalomtörténetnek.
