Gyulatelevízió
Az operák operája Szegeden
Az első lélektani dráma – az elemzők így jellemzik Mozart 1786-ban bemutatott Don Giovanniját.
A Da Ponte librettójára komponált „dramma giocoso” messze túlmutat a történet forrását jelentő, középkori eredetű moralitáson, amelynek üzenete, hogy a hűtlen csábítót elviszi az ördög. Mozart olyan zseniális lélektani viszonylatokat érzékeltet az úr és a szolga, a széptevő és az elcsábított nők, mi több: az ember és az Isten kapcsolatát tekintve, hogy az másfél évszázaddal megelőzi a pszichológiai tudományok fölfedezéseit. Éppen ezért nagy kihívás minden új színrevitel: Mozart zenéjének valamennyi dimenzióját föl kell tárni, hogy a mű szellemisége megérintse a nézőt.
Szegeden az operatársulat reményteljes új nemzedéke vállalkozott a feladatra: Don Giovannit Szélpál Szilveszter és Sándor Csaba, Leporellót Cseh Antal, Donna Annát Ferenczy Orsolya és Kriszta Kinga, Donna Elvirát Dobrotka Szilvia és Horák Renáta, Zerlinát Máthé Beáta, Bordás Barbara illetve Varga Anna keltette életre.
A békéscsabai Jókai Színház kínálatában két figyelemreméltó prózai premier szerepel: a Szabó Magda regénye nyomán született Az ajtó és Tamási Áron Énekes madár című színműve.
Festői „hetvenkedések”
Hetvenedik születésnapja alkalmából az életmű egészét reprezentáló tárlat köszöntötte Nagy Károly festő- és grafikusművészt a Bálint Sándor Művelődési Házban. A jubiláns alkotóra jellemző műfajköziség a játék, az univerzális játszadozás könnyed és fölényes gesztusa. Ennek köszönhető a kiállított munkák műfaji és esztétikai sokszínűsége, a szüntelen kezdeményező- és megújulóképesség, a kifogyhatatlan játékos ösztön. A gyönyör hajszolása, ha krétát, ha tust, ha akvarellpapirost lát, ha olajfesték szaga csapja meg az orrát. Vagy ha a képernyőben visszatükröződik az ablak, és az ablak tükrében a világ, az ég, a tenger. Számára a létezőknél fontosabbak a szép káprázatok. A valóság égi mása. Hisz a közvélekedéssel ellentétben a vizualitás művészete nem a láthatók jegyében áll. Hanem a láthatatlanokéban.
Tárlók titkai
Honfoglaló eleink élete és a kalandozások kora tárul a látogatók elé a szegedi Móra Ferenc Múzeum időszaki kiállításán, amely hazánk legjelentősebb honfoglaláskori ásatásainak eredményeit veszi alapul. A sírleletek nem csupán őseink életmódjára, gazdálkodására, eszközhasználatára, ipar- és harcművészetére világítanak rá, de a korabeli orvoslásról éppúgy tanúskodnak, mint a hitvilágról. A rekonstruált jurta és a vendégek által fölpróbálható ruhamásolatok megkönnyítik az azonosulást a korabeli emberrel, a korszerű interaktív eszközök pedig bepillantást engednek a régészet műhelytitkaiba, szemléletmódjába.
A Fekete-ház a méltatlanul feledésbe merült szegedi festőművész, Joachim Ferenc (1882–1964) magángyűjteményekben és múzeumi raktárakban rejtőző alkotásait sorakoztatja föl falain. A munkáival párizsi kiállítást is megjárt festő, a holdfényes esték és a Riviéra szerelmese az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus törekvéseinek jegyében igyekezett rögzíteni vásznain a természet illékony, megejtő káprázatait – saját kifejezését idézve az „esthangulatot”. A megkésett emléktárlatnak különös jelentőséget kölcsönöz, hogy Szabó Tamás restaurátorművész a kiállítás alkalmából, a művész Bostonban élő unokájának támogatásával fölfrissítette a Móra Ferenc Múzeum állományában található Joachim-képek sejtelmes koloritját.
A szentesi Koszta József Múzeumban az első világháborús frontszínházak világát bemutató kiállítás, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban méhészeti és mézészeti tárlat látogatható, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban pedig a legendás egykori igazgató, Dömötör János alakját megidéző emlékkiállítás nyílt, míg az Alföldi Galériában a Mártélyi Képzőművészeti Alkotótábor seregszemléje várja a művészet barátait.
