2022. december 4., vasárnap
FONTOS
Richly Gábor

Beszélgetés Richly Gáborral, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával

A kölcsönös elfogadáson alapuló együttműködés hozhat valódi előrelépést

Richly Gábor személyében művelődés- és eszmetörténészt választottak a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárává. A hazai és külföldi egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkező szakembert, korábbi intézményvezetőt a kulturális diplomácia országképformáló lehetőségeiről, az egyház kultúraközvetítő szerepéről kérdeztük. A piarista öregdiák személyes motivációiról is vallott.

➜ Szakmai életútja alapján elmondható, küldetésének tekinti, hogy kulturális és művészeti értékeinket külföldön is megmutassa. Befolyásolható ezen az úton a Magyarországról való vélekedés?

➜ Feltétlenül. Közel tíz éven át vezettem a helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központot – ezalatt az idő alatt mintegy ezer programot szerveztünk, illetve támogattunk. Az a tapasztalatom, hogy a kiemelkedő művészi minőség mindig, mindenhol megtalálja a maga értő, lelkes közönségét. Helsinkiben évről évre egyre többen látogatták koncertjeinket és kiállításainkat; olyanok is, akik nem feltétlenül Magyarországra voltak kíváncsiak, hanem egyszerűen rájöttek, nálunk igazán színvonalas zenei és képzőművészeti eseményeket találnak, ami visszahatott az országképre is. A kulturális export eszközrendszere áttételesebben éri el a kívánt célt, mint a direkt nemzetközi érdekérvényesítés, és talán pont ezért tartósabb is lehet a hatása.

➜ Hol talált közös pontokat a befogadó nemzettel, és mi érte el a magyar kultúra iránti érdeklődés küszöbét?

➜ Azok a projektek bizonyultak a legsikeresebbnek, amelyekben együtt szerepeltek finn és magyar művészek. Ezáltal olyan szakmai-emberi kapcsolatok jöttek létre, amelyek a továbbiakban már az intézetünk közreműködése nélkül is újabb eredményeket hoztak. Meggyőződésem, hogy a két nép rokonságának, a két kultúra hasonlóságának érzékeltetése közös produkciók által érhető el a leghatékonyabban. Az „ismerősség” érzése öntudatlanul is pozitív elfogultságot hoz létre a befogadóban. Fontosnak tartottam azt is, hogy a két nép kapcsolattörténetének emlékezetes pillanatait megidézzük. A finn szuverenitás megőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű 1939–1940-es finn–szovjet téli háború kerek évfordulójáról például a korabeli magyar katonai és humanitárius segítség felidézésével emlékeztünk meg, az 1956-os forradalom kerek évfordulójáról pedig a magyarok iránti finn szolidaritás gesztusainak felmutatásával. Így születtek a legnagyobb visszhangot keltő vándorkiállításaink, legkelendőbb kiadványaink.

➜ Már főtitkárként többször is megfogalmazta, hogy kiemelkedő kortárs művészeti értékeinket kell az eddiginél is hatékonyabban, sikeresebben megjeleníteni a nemzetközi kulturális piacon, egyre erősödő versenyben. Mire kell itt gondolni?

➜ Manapság a számunkra fontos művészeti értékeknek hallatlan nagy „médiazajban”, egyre erőszakosabban ránk erőltetett igénytelen szórakozási lehetőségek között kell helyet szorítani. Külföldön ráadásul költségesebb bemutatni az igazi értékeket, ezért még fontosabb a hatékonyság. A Magyar Művészeti Akadémia szorosan együttműködik a külügyminisztériummal és a kulturális tárcával. Meggyőződésünk, hogy a külföldi magyar kulturális központok helyismeretére, infrastruktúrájára támaszkodva, s a művészeti ágak szerint szerveződő kilenc MMA-tagozatban koncentrálódó tudást és tehetséget célirányosan mozgósítva, évente akár több száz sikeres magyar produkció is elvihető az arra fogékony külföldi közönséghez.

➜ Az MMA országos jelenlét kiépítésére törekszik. Tervezik egy szegedi központ létrehozását, mely a Délvidéket is eléri. Hogyan halad ennek megvalósulása?

➜ Az MMA első évtizede az intenzív építkezés időszaka volt, ami szükségszerűen inkább a fővárosban történt. Tagságunkban erős az igény, hogy szervesebben vegyünk részt a vidéki Magyarország és a határon túli magyarság kulturális, művészeti életében. Már az elmúlt időszakban is számos helyi kezdeményezést támogatott a Művészeti Akadémia. Szeged-Csanád életéből csak néhány példát említenék: Simándy-énekverseny, Szegedi Egyházzenei Hónap, szegedi Táblaképfestészeti Biennálé… A Szegedi Kortárs Balett több hazai és külföldi előadását szintén támogatta az MMA. Továbbá Hódmezővásárhellyel közösen gondozzuk a Vásárhelyi Őszi Tárlathoz kötődő Rudnay-ösztöndíjat. Ez az anyagi és erkölcsi támogatás fontos, de minőségileg más köteléket jelent, ha a lehetséges közös produkciók ötlete együtt születik meg a helyi partnerekkel, és így fogunk neki a megvalósításnak. Az emberi kapcsolatok már adottak – most szervezeti kereteket és célzott anyagi lehetőségeket rendelünk az értékes tervekhez.

➜ Tud-e kulturális téren közös gondolkodás kialakulni az egyházakkal, hol és miként számít rájuk?

➜ Friss élményem az MTA és MMA közös művészeti estje, ahol a két elnök, Freund Tamás és Vashegyi György, valamint az estet szervező Akadémiai Klub elnöke, Vizi E. Szilveszter igen érzékletesen mutatták be a tudomány, a művészet és a hit elválaszthatatlanságát a minőségi élet, az ember egzisztenciális alapkérdései szempontjából. Láthatjuk, hogy az egyházak ma is nyitottak a kortárs művészet iránt, mint ahogy akadémiánk tagsága is jellemzően nyitott a transzcendens dimenzióra. Ez a lehető legjobb alap az együttműködésre. Például magától értetődő volt, hogy a tavalyi Eucharisztikus Kongresszusra az MMA több nagyszabású művészeti eseménnyel, kiadvánnyal készült.

➜ Mik finnországi tapasztalatai az egyház kultúraközvetítő szerepéről?

➜ Finnországban a jelentős anyagi erőforrásokkal rendelkező gyülekezetek megrendelései még mindig számottevőek a képző-, ipar-, és textilművészek számára; a templomok és a gyülekezeti termek tele vannak igényes kortárs művészeti alkotásokkal. Az egyházi ingatlanokat tudatosan úgy alakították ki, hogy közösségi terei istentiszteletek és egyéb hitéleti alkalmak mellett kiállítások, koncertek, irodalmi estek megrendezésére is alkalmasak legyenek. Ezzel a lehetőséggel a helsinki kulturális intézetünk is élt; igazgatóként tudatosan törekedtem olyan magyar értékek megismertetésére, amelyek esetében számítani lehetett a gyülekezetek érdeklődésére. Például a Makovecz Imre templomait megörökítő fotósorozatot vagy Haris Lászlónak a Vizsolyi Bibliáról készített fotósorozatát több tucat helyszínen tudtuk bemutatni a gyülekezetek segítségével. És ha már egyszer kiállítást vittünk valahova, akkor annak a kísérőrendezvényeként könnyebb volt koncertet, más magyar vonatkozású programot is ajánlani.

➜ Tudni lehet, hogy a pesti piarista gimnáziumba járt. Milyen a kapcsolata az alma materrel?

➜ A rendszerváltás előtt egyházi gimnáziumba járni számomra kiváltság volt, meghatározóak a középiskolás évek. A túljelentkezés a néhány megmaradt egyházi fenntartású iskolába akár tízszeres is lehetett, a tanáraink pedig szinte kivétel nélkül szerzetesek voltak, így különleges összetételű közösségek alakultak ki. Ma is erős a lelki kötődésem a piaristákhoz, de külföldi munkáim révén a kapcsolattartás korlátozott volt. Most, hogy újra itthon vagyok, igyekszem felvenni a fonalat a Piarista Diákszövetség programjai kapcsán egykori iskolatársaimmal, tanáraimmal.

➜ Milyen élmények érték a magyar katolikust az evangélikus Finnországban, hogyan gondolkodik az ökumenéről?

➜ A finnek a Svéd Királysághoz tartoztak, amikor uralkodójuk a 16. században politikai okokból csatlakozott a reformációhoz, és a svéd rendi gyűlés úgy döntött, hogy a lutheri irányzatot választják. Létrejött az északi evangélikus népegyház. Nekik nem kellett külsőségekben is megkülönböztetniük magukat más rivális felekezetektől, ezért a finn evangélikus istentisztelet sokkal jobban emlékeztet a katolikus liturgiára, mint a magyarországi istentiszteletek. Ma Finnországban a lakosság kétharmada az evangélikus egyház tagja, de a formális egyháztagság és a gyakorló hívők száma között egyre nagyobb az eltérés, ami világjelenség. Meggyőződésem szerint a gyorsan terjedő szekularizációval párhuzamosan csökken a keresztény felekezetek közötti különbségek jelentősége, ugyanakkor egyre fontosabbá válik a szereteten és kölcsönös elfogadáson alapuló együttműködés mind az egyházi vezetők, mind a különböző felekezetek hívei között. Én magam ebbe nőttem bele. Édesanyám katolikus, nyugdíjas életkora ellenére is aktívan szolgál, ma is tanít hittant. Édesapám aktív evangélikus volt, a budavári gyülekezet presbitere, és mint animációs filmes, a Luther Márton életéről szóló sorozat kezdeményezője és rendezője. Magam katolikus vagyok, feleségem evangélikus, két fiunkat is az ökumené szellemében neveltük.

Nézze meg ezt is:

Gyorsabban épülhetnek fel a sérülésekből az akadémisták

Nyártól egy különleges mozgásszervi és erőnléti csoport foglalkozik a gyerekekkel a szegedi futballakadémián. Munkájuk révén a fiatal labdarúgók …