2024. június 24., hétfő
FONTOS

Az új kenyér havába léptünk

Mindennapi kenyerünk

 

Az augusztusi termőre fordulás, az új kenyér hava elgondolkodtat életünk átalakulásáról. A pandémia, a háború és a tavalyi súlyos károkat okozó aszály figyelmeztet létfenntartásunk törékenységére, arra, hogy tervezzük újra a fogyasztási javakhoz való viszonyunkat. Serfőző Levente a mindennapi kenyér értékét kifejező gyakorlatra hív meg.

A bolt önkiszolgáló pénztáránál szakadt ruhában álldogál egy fiatalasszony, mellette egy tizenéves gyerek. Öt zacskó, közelgő lejárat miatt leértékelt tartóskenyér van a kosarukban. Az a fajta, ami amúgy is a legolcsóbb mindenütt. A leolvasó kijelzi az árat, az asszony idegesen visszaküld a fiúval három zacskót. Kettőt tud megvenni. A háború és az aszály egekbe emelte mindennapi táplálékunk árát. Drága a kenyér. Az új kenyér havában Serfőző Levente atyával idézzük fel életünkben a kenyér jelentőségét.

A lelkipásztor a Covid kényszerítette bezártságban felfedezte a kenyérsütést, alakította lelkigyakorlatos programmá, és vált így a lelkipásztori megszólítás, üzenetközvetítés eszközévé.

Levente atya hivatása gyökerében egy meghatározó történet – egy brazil misszionárius pékséget hozott létre a nyomornegyed éhezőinek ellátására – áll. Gyermekként rácsodálkozott arra a csodára, ahogy a földbe vetett magból kenyér kerül az ember asztalára. Papként újra és újra megérinti, hogy az Eucharisztiában, a kenyér és bor színében Jézus van jelen. A pandémia alatt Levente atya belevágott a kenyérsütésbe, s miután felfedezte a finom kenyér készítésének módját, lelkinapos programmá alakította az elkészítés menetét. Legutóbb az egyházmegyei ifjúsági tábor fiataljaival és a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium hallgatóival járták végig a szentmisével végződő folyamatot. A kenyér a föld termése, az ember kezdettől megtalálta benne az élet szimbólumát, és Jézus számára is a kenyér az élet táplálója – ezt élik át a résztvevők, így közelednek az Eucharisztia titkához.

Nem könnyű mesterség a kenyérsütés. A hosszú út a föld szeretetével és megművelésével kezdődik.

– Az ember ma nincs kapcsolatban a dolgok eredetével, ezért kell újra tanulni és magyarázni a dolgok értékét – mondja a lelkipásztor, és látni kell a dolgok mögött azt a fáradságot, mely létrehozásuk feltétele. A sütés is fizikai munka, a folyamat állandó figyelmet, az arányok pontos betartását, türelmet, időt igényel, rendszerességet és kitartást. Amit ma kóstolunk, amögött rengeteg gyakorlat és rengeteg kudarc van – magyarázza.

A kenyér eszköz- és alapanyagigénye minimális. Sütőtál és tűzhely, liszt, víz, só és a legérzékenyebb alkotórész, kovász szükséges. Ez utóbbi gondos előkészítése az első lépés.

– A zsidók a kovászt tisztátalannak tartották, egyedül Jézus beszél róla pozitívan – Levente atya rámutat sérülékenységére, ugyanakkor erejére, hiszen az egész tésztát át tudja hatni.

A kiindulás a liszt-víz-kovász ragacsos masszája, ez válik az ember és az összetevők munkája révén finom táplálékká. Gyúrással és dagasztással kezdődik a folyamat, miközben a massza szép tésztává alakul. Pihentető idők, átgyúró, hajtogató megmunkálás két-három menetben. Itt is megvan a párhuzam: az ember hozzá van szokva, bármit rögtön megkaphat, ha bemegy a szupermarketbe. A várakozás türelemre tanít, de időbeosztásra is. Míg a tészta pihen, az oktatási helynök a levelezését nézi át, felkészül az órájára, olvas, intéz, de az is előfordul, a szeminárium kápolnájában merül imába. Így jön el a sütés fázisa, melynek végén vastag, ropogós héjú, belül puha kenyér kerül az asztalra. Mindennapi laktató táplálékunk.

Nézze meg ezt is:

Mit jelent az egyház számára az emberi méltóság?

A Hittani Dikasztérium április 8-án jelentette meg Dignitas infinita (Végtelen méltóság) című nyilatko- zatát, amely …