Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!
Nem mindenki szereti, ha szembesülnie kell az idő múlásával, pedig ez történik időnként visszatérő évfordulók, események kapcsán, gondoljunk csak születésnapra, érettségi találkozóra, házassági évfordulóra vagy az esztendő utolsó napjára. Ilyen időszak a most kezdődő ádvent is: emlékeztet arra, hogy ismét elszaladt egy év, nemsokára itt az újabb karácsony.
Ádvent a várakozás ideje, és várakozni sem mindenki szeret. Aki számára azonban ez az ádventi várakozás, az ünnepre való készülődés nem örömteli, annak vagy a gondolkodásmódjával van gond, vagy ténylegesen nehéz, kiszolgáltatott helyzetben van, komoly gondokkal küzd, súlyos szükséget szenved. Számukra az öröm forrása az lehet, hogy éppen ilyenkor kapnak több figyelmet: nagyon sokan törekednek arra, hogy tevékeny szolidaritással feléjük fordulva segítsenek, enyhítsenek gondjaikon. Mindez a mi társadalmunkban igaz szinte mindenkire, aki a keresztény gyökerű kulturális közegben él, vagy valamilyen módon részese a keresztény hagyományoknak.
A tényleges krisztushívők esetében ádvent ennél lényegesen többet jelent. Mi elsősorban nem karácsony megünneplésére készülünk, nem az ünnep külső, érzelmekben gazdag, kellemes és hangulatos külsőségeire, hanem magára az ünnepre. A Megváltó, a Názáreti Jézus születésnapjára, aki 2000 évvel ezelőtt megszületett. Ezért, és hogy megismerhettük őt, hálát és örömet érzünk, és ezt készek vagyunk megosztani mindenkivel, aki erre nyitott. Másrészt számunkra az ádvent a várakozás ideje is. Azzal szemben azonban, amit sokan gondolhatnak, mi nem a karácsonyra várakozunk ádventben, hanem a Megváltó második eljövetelére, a vele való találkozásra földi életünk végén, közösségileg pedig a történelem végén. Az időpontot egyik esetben sem ismerjük, nem sürgetjük, nem is késleltetjük, nem is tehetjük, de azért várakozunk örömmel, mert él bennünk az a tudat, hogy egyéni életünk és az egész emberi történelem nem a semmibe zuhan, hanem az örökkévalóságba emelkedik.
Ezt a várakozást nem tétlen unalomban érdemes töltenünk, hanem tevékeny szellemi és lelki éberségben, józanságban. Erre ösztönöz a mai evangéliumban Jézus buzdítása, amit a bármikor hazatérő ház urát éberen váró szolgákról szóló példabeszédben fogalmaz meg. Napjainkban a lelki éberséget, szellemi józanságot számos, magát felsőbbrendűnek és korszerűnek valló ideológia veszélyezteti, támadva a józan észt, és rombolva az emberi személy méltóságát. Lelki józanság és éberség nélkül úgy járhatunk, mint aki elaludt a vonaton és nem tudott leszállni a célállomáson, vagy mint aki olyan jól érezte magát az étkezőkocsiban, hogy elszórakozta az utat, de elfelejtett leszállni a kellő időben.
Fokozott szellemi-lelki éberségben, józanságban eltöltött örömteli várakozást, készülődést kívánok közösségünk minden tagjának és áldott, békés karácsonyt!
Szeged, 2023. Ádvent 1. vasárnapján
