Könyv Györgypál Albertről: Az egyházért, az ifjúságért felajánlott élet

Rongyosan az Isten előtt címmel jelent meg Serfőző Levente oktatási helynök Györgypál Albert, a nagyváradi egyházmegye mártírsorsú papjának életútját bemutató könyve.

Olvasmányos, tudományos igényességgel megírt, képekkel gazdagon illusztrált életrajz hozza közel a szociálisan érzékeny, missziós lelkületű, teológiában művelt pap személyiségét.

– Volt egyszer egy ember, akit megszólított az Isten, ő igen mondott, s mindvégig komolyan vette a hivatását. Haláláig az Úr szőlőjének fáradhatatlan munkása volt – fogalmazza meg Serfőző Levente, hogy az első pillanatban megérintette Györgypál Albert sorsa, szolgálata.

Egy nagyváradi egyházmegyés paptestvére révén figyelt fel Berci atya életútjára. Azonnal érezte a rokonságot, életük ugyanis sok szálon kapcsolódik össze: mindketten kötődnek a csanádi és a nagyváradi egyházmegyéhez, a szegedi szemináriumhoz, közös Nagyvárad iránti szeretetük és tiszteletük, az ifjúság szolgálata, a katekéta hivatás. Közös pont továbbá a váradolaszi temető.

– Gyerekként a tömbházunk ablakából ráláttam a tudatos pusztulásnak alávetett, a 70-es években már bezárt temetőre, ahová Berci atyát temették. Még a 80-as években is volt friss virág a sírján, a hittanosai nem felejtették el – meséli emlékeit. Ebből a megérintettségből született a könyv.

Serfőző Levente oknyomozó kutatásba fogott: szemináriumi évkönyvek, levéltári dokumentumok, a váradi egyházmegye dokumentumai, korabeli kiadványok, újságok, egyházközségek anyagai voltak a forrásai. Kutatásai felderítették Györgypál Albert családi kapcsolatait, elvezették egy ma is élő rokonhoz.

– Apró mozaikokból állt össze a kép. Hónapokon keresztül, szövevényes úton jutottam el a még élő unokahúghoz, aki nekem adta Györgypál Albert fotóalbumát, melyben folyamatosan dokumentálta életét, mindenütt fényképeket és jegyzeteket készített. Ahol megfordult, benne volt az élet pezsgésében – mutatja Levente atya a képeket. Ezen az életúton vezet végig Serfőző Levente fényképekkel illusztrálva, és Berci atya írásaiból vett idézetekkel gazdagítva.

Serfőző Levente nagy figyelmet szentel paptestvére teológiai munkásságának: Györgypál Albert német nyelvtudásának köszönhetően ismerte a 30-as évek legfrissebb teológiai irodalmát, a liturgikus megújulás képviselője volt Magyarországon. Azzal foglalkozott, hogyan lehet a liturgiát érthetően közvetíteni a nép felé.

Kiemelten dokumentált Berci atya az ukrajnai fronton, kórházvonaton végzett szolgálata. Újságcikkekben számolt be Mit láttam Oroszországban? címmel élményeiről, nyíltan leírta a nyomort, a kommunizmus hazugságát. Ez és ifjúsági munkája pecsételte meg sorsát. Tudta, hogy megfigyelik. 1945. december 15-én életfelajánlást tett. Másnap letartóztatták. Kilenc hónapig volt a nagyváradi várbörtönben, ahol durván megkínozták, szívizomgyulladást kapott. Romló egészségi állapota miatt kiengedték, de már nem épült fel. 1947-ben 10 éves papként, 33 évesen meghalt. Már a ravatalánál szentként tisztelték, tömegek keresték fel. Az életszentségéért tisztelt pap emléke ma is él: Békéscsabán és Orosházán is imádkoznak a boldoggá avatásáért.

Györgypál Albert 1914. június 28-án született a Nagy­becskerek mellett fekvő Melencén. A trianoni békediktátum következtében a családnak menekülnie kellett, Békéscsabán telepedtek le. Teológiai tanulmányait a Szegedi Egyházmegyeközi Szemináriumban végezte, 1937. május 2-án Glattfelder Gyula püspök szentelte pappá. 1937–43 között Orosházán szolgált káplánként, ahol fő feladata a hitoktatás és az ifjúság nevelése volt. Az orosházi éveket néhány hónapos váradi szolgálat követte, ahol prefektusi feladatot kapott, majd 1943 januárjától a II. világháború keleti frontján a 2. magyar hadsereg 108. kórházvonatán teljesített tábori lelkészi szolgálatot. Hazatérve Váradon ifjúsági lelkész, és a Szent László Menedékház papja lett. Az oroszok bevonulása után, 1945. december 17-én vetették börtönbe, 1947. július 19-én az elszenvedett kínzások következtében hunyt el. Halála után az egyik vincés nővér azt mondta: „Szegény, rongyosan ment a másvilágra. Tisztelői egy-egy darabot vágtak ereklyének a ruhájából, a reverendájából.”