Kiss-Rigó László püspök köszöntője

Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!

 

Az idén érdekes módon párhuzamosan, együtt szerepelt a kenyér, mint fő motívum a Szent Istvánnal kapcsolatos ünneplésben, megemlékezésekben, illetve a Szent István ünnepe körüli augusztusi vasárnapok evangéliumában. Ezeken a szentmiséken ugyanis Jézus híres kafarnaumi beszédét hallhattuk folytatásokban, amelyben magáról mint az élet kenyeréről ad tanítást. A nemzet életében, hagyományaink szerint határon innen és azon túl egyaránt elválaszthatatlanná vált az első királyunkról történő megemlékezésektől, ünnepségektől az utalás a kenyérre. Az új kenyér, annak közösségi megáldása, megszegése jelképévé vált a becsületes munkának, az egymásra utaltságnak, az együttműködés, az össze­fogás szükségességének, a társadalmi szolidaritásnak, a társadalmi igazságosságra való törekvésnek, illetve a természet ajándékaiért a Teremtő iránti hálának. Ezeknek az értékeknek a tudatosítása Szent István királyunknak az ünnepén vallási hovatartozástól, hitbeli meggyőződéstől függetlenül a nemzet minden tagját segítheti a gyökerekhez való kapcsolódásban, a közösséghez tartozás, az identitástudat erősítésében, az egymás és a jövő iránti felelősségvállalásban, azaz gazdagíthatja az egész nemzet közösségének szellemi-lelki, sőt testi egészségét.

A kenyér a Bibliában is gyakran előforduló motívum. Amikor Isten ószövetségi választott népe ki­szabadul az egyiptomi rabságból, és hazát keresve Mózes vezetésével a pusztában, a sivatagban hosszasan, nagyon viszontagságos körülmények között vándorol, valamilyen számukra ismeretlen, kenyérhez hasonló táplálékhoz jut, mely a későbbi visszaemlékezésben az Isteni Gondviselés, a túlélés szimbólumává vált. Vagy amikor Illés próféta saját küzdelmeit kilátástalannak látva még az életkedvét is elveszíti, titokzatos módon kenyeret kap, melyet elfogyasztva megújult erővel, új lendülettel folytatja küldetését. Az elmúlt vasárnapok evangéliumában Jézus egyik hosszú beszédét, tanítását hallhattuk folytatásokban. Ebben az úgynevezett kafarnaumi beszédben Jézus magát élő kenyérnek nevezi. Nemcsak jelképesen, amennyiben az ő szava, tanítása lelki táplálék és erőforrás követői számára, de szó szerint is érti amit mond: „Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon.” Ezekkel a szavaival még addigi követői, hallgatói közül is sokan nem tudtak mit kezdeni. Úgy gondolták, elment a józan esze és faképnél hagyták. De akik kitartottak mellette, azok később megértették, miről beszél. Ezt a kenyeret, Jézust, az élet kenyerét nevezzük Eucharisztiának. Az ebből való életünkben első, ünnepélyes részesedést nevezzük elsőáldozásnak. És aki valóban hisz Jézusban, aki tényleg az ő követője, az minden vasárnap részesülhet ebből a kenyérből, Jézus értünk áldozott testéből a szentmisében, és ebből a kenyérből meríthet életet és erőt saját maga számára. Mindennek tudatosítását szolgálja az a szokás, hagyomány, hogy a katolikus egyházban időnként Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust rendeznek. A következőre – több mint nyolcvan év után – ismét Magyarországon, Budapesten kerül sor 2020-ban. Az ünneplésbe és a készületekbe a mi egyházmegyénk is bekapcsolódik azzal a reménnyel, hogy közben egyre jobban tudatosodik bennünk, hogy az Eucharisztia, Jézus áldozati testének és vérének ajándéka az egész egyház, azon belül közösségeink életének és saját életünknek is csúcsa és forrása.

Néhány nap múlva megkezdődik az új tanév. Minden érintettnek: diákoknak, tanítóknak, tanároknak, szülőknek kívánok az új tanévben sok türelmet, erőt, kitartást, és az olykor szükségszerűen előforduló kudarcok vagy konfliktusok ellenére nagyon sok örömet és sikert.