2018. október 23., kedd
FONTOS

Boldogasszony anyánk

A Segítô Szûz. A szegedi ferences templom főoltáráról készült grafika, 1836

Augusztus tizenötödikén ünnepli a katolikus egyház Nagyboldogasszony napját, amikor is Szűz Mária mennybevételéről emlékezik meg. Boldogasszony az ősi magyar hitvilág természetistennője, akinek a kereszténység Szűz Máriájával való azonosítása – még ezer évvel ezelőtt – Szent Gellért, az első csanádi püspök prédikációinak hatására terjedt el a magyarság körében. A szegedi nagytáj falvaiban a régiek Boldogasszony ágyának nevezték a gyermekágyat (sőt, nagyon ritkán a betegágyat is). Ehhez több sajátos népszokás is kapcsolódott.

„Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk…” Ezekkel a szavakkal kezdték a régi idők magyar katolikusai nemzeti imádságukat. Kölcsey Ferenc – Erkel Ferenc megzenésítette – Himnusza előtt ugyanis a Boldogasszony anyánk kezdetű népének volt a magyarság himnusza, amelyben kérték a megváltó Jézus Krisztus édesanyját (egyben a katolikus hagyomány legfőbb segítő közbenjáróját): „ne feledkezzél el szegény magyarokról”.

Augusztus tizenötödikén ünnepli a katolikus egyház Nagyboldogasszony napját, amikor is Szűz Mária menny­be­véte­lé­ről emlékezik meg. A magyar ősvallás és a részben arra alapuló újkori népi hiedelemvilág Boldog­asszonyhoz kapcsolódó néphagyományait a dél-alföldi Tisza–Maros-szögben kutatta még a tizenkilencedik század végén a kiváló néprajztudós és katolikus pap, Kálmány Lajos (1852–1919).

Az 1880-as években az akkor szőregi segédlelkészként szolgáló Kálmány Lajos Szőregen, Újszentivánon és Ószentivánon (azaz a ma magyar–szerb határátkelőként is ismert Tiszaszigeten) végzett néprajzi gyűjtőmunkát. Itteni gyűjtésének eredménye a Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya (1885) című írása. Ebben kifejtette, hogy Boldogasszony az ősi magyar hitvilág természetistennője, s akinek a kereszténység Szűz Máriájával való azonosítása – még ezer évvel ezelőtt – Szent Gellért, az első csanádi püspök prédikációinak hatására terjedt el a magyarság körében.

Kálmány Lajos – aki Móra Ferenc szerint „az utolsó magyar sámán” volt – kutatásai szerint a Nagyboldogasszony Mária anyja (vagyis Szent Anna), a Kisasszony pedig Szent Anna másik, egész életében szűzen maradt és gyermektelen lánya (azaz Máriának, Jézus anyjának testvére). Újabban a néprajzi szakirodalom vizsgálta a kérdést, s ezt a magyarázatot a tudálékos adatközlő asszonyoknak tudta be, akiknek a szándéka az volt, hogy nagyot és különlegeset mondjanak, olyat, amilyet a néprajzi gyűjtő azelőtt még nem hallott. Ezzel akarhattak érdekesnek tűnni – vagy legalább örömet szerezni a gyűjtőnek.

Valójában persze Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) Szűz Mária mennybevételének ünnepe, a szeptember 8-án tartott Kisboldogasszony (régi nevén Kisasszony napja) pedig Mária születésének emléknapja. Mindkét ünnep tartalma tehát Jézus anyjára vonatkozik, az egyik életének kezdetére, a másik befejeződésére emlékezteti a katolikus híveket. A katolicizmus dogmatikája – és a keleti egyházak évezredes hagyománya – ugyanis úgy tartja, hogy Szűz Mária nem halt meg, teste nem enyészett el, hanem élete végén teste és lelke a mennybe vétetett.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

Tiszták, hősök, szentek A székesegyház látogatóközpontjában ezen a nyáron Tóbiás Klára alkotásaival találkozhattak a betérők. …