2020. október 28., szerda
FONTOS

„Isten hatalma és jósága mindannyiunk számára láthatóvá vált II. János Pálban”

Az alábbiakban Szent II. János Pál pápa születésének századik évfordulója alkalmából XVI. Benedek emeritus pápa leveléből idézünk, ezúton is tisztelegve a katolikus egyházfő emléke előtt.

II. János Pál pápa száz évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született a lengyel kisvárosban, Wadowicében… Nagyon korán elvesztette édesanyját és testvérét, végül pedig édesapját is, akiktől mély és hűséges istenhitet örökölt. A fiatal Karolt különösen az irodalom és a színház vonzotta. A középiskolai záróvizsga elvégzése után ezeket tanulmányozta… 1942 őszén döntött úgy, hogy belép a krakkói szemináriumba, és mivel a régi tankönyvekből a teológia tanulmányozását már jóval előbb elkezdte, így 1946. november 1-jén pappá is szentelhették. Természetesen Karol a teológiát nemcsak könyvekből, hanem saját maga és országa nehéz helyzetben szerzett tapasztalatain keresztül is tanulmányozta. Ez bizonyos mértékben jellemezte egész életét és munkáját. Tanulmányozta a könyveket, de az általuk feltett kérdések valósággá is váltak számára, amelyet mélyen megtapasztalt és átélt. Fiatal püspökként – 1958 óta segédpüspökként, majd 1964-től krakkói érsekként – a II. vatikáni zsinat vált egész életének és munkájának iskolájává…

Amikor Wojtyła bíborost 1978. október 16-án megválasztották Szent Péter utódjának, az egyház drámai helyzetben volt. A zsinat tanácskozásait sokan magának a hitnek a vitájaként mutatták be, azt sugallva, hogy a zsinat elveszítette tévedhetetlen és rendíthetetlen jellegét… Mindazonáltal II. János Pál az első pillanattól kezdve új lelkesedést váltott ki Krisztus és egyháza iránt. Pápai beiktatásakor mondott prédikációjának szavai a következők voltak: „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” Ez a felhívás, ez a hang jellemezte egész pápaságát, és az egyház felszabadító helyreállítójává tette őt…

A pápa 104 lelkipásztori útja során szerte a világon hirdette az evangéliumot, az öröm üzenetét, elmagyarázva, hogy mit kell tennünk Krisztusért, és hogy megvédjük a jót.

Tizennégy enciklikájában átfogóan, ugyanakkor emberi módon mutatta be az egyház hitét és tanítását. Ezzel pedig elkerülhetetlenül ellenállást váltott ki a nyugati egyházban, amelyet hatalmába kerített a kétség és a bizonytalanság.

Ma fontosnak tűnik meghatározni azt az igazi középpontot, amelynek szempontjából elolvashatjuk a különféle szövegekben szereplő üzenetet… II. János Pál pápa az általa alapított Isteni Irgalmasság ünnepén halt meg… Ez megvilágította halálának óráját: Isten irgalmának fénye megnyugtató üzenetként jelent meg halála felett. Az Emlékezet és azonosság című utolsó könyvében (…) a pápa ismét összefoglalta az Isteni Irgalom üzenetét. Rámutatott arra, hogy Faustina nővér ugyan meghalt a második világháború szörnyűségei előtt, de már megmutatta az Úr válaszát, amelyet Ő erre az őrült küzdelemre adni akart. Olyan volt, mintha Krisztus Faustinán keresztül akarta volna mondani: „A gonosz nem fogja megkapni a végső győzelmet. A húsvét titka megerősíti, hogy a jó végül győzedelmeskedik, hogy az élet diadalmaskodik a halál felett, és hogy a szeretet legyőzi a gyűlöletet”.

A pápa egész életében arra törekedett, hogy a keresztény hit objektív központját, az üdvösség tárgyát szubjektíven elérhetővé tegye, és segítsen másoknak, hogy az a sajátjukká váljon. A feltámadt Krisztuson keresztül Isten kegyelme mindenkié lett. Noha a keresztény lét e központját csak a hit adhatja nekünk, filozófiai szempontból is jelentős, mert ha Isten kegyelme nem lenne tény, akkor egy olyan világban kellene keresnünk az utat, ahol a jó végső hatalma a gonosz ellen nem felismerhető. Végül, ezen objektív történelmi jelentőségen túl mindenki számára nélkülözhetetlen tudni, hogy Isten kegyelme erősebb, mint a mi gyengeségünk. Ezen a ponton megtalálható II. János Pál és Ferenc pápa üzenetének belső egysége és alapvető szándéka is: II. János Pál nem erkölcsi rigorista, ahogy néhányan ábrázolni akarták őt. Az Isteni Irgalom középpontba állításával lehetőséget adott ugyanis nekünk, hogy elfogadjuk az ember iránti erkölcsi követelményeket még akkor is, ha soha nem tudjuk teljes mértékben teljesíteni azokat. Erkölcsi erőfeszítéseinket pedig az Isteni Irgalom fényében tesszük, amely erősnek bizonyul, és begyógyítja gyengeségeinket…

Isten hatalma és jósága mindannyiunk számára láthatóvá vált II. János Pálban. Most, amikor az egyház ismét  a gonosz elnyomásától szenved, ő a remény és a bizalom jele számunkra.

Kedves Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!

Nézze meg ezt is:

Templomok újulnak meg a Magyar Falu Program keretében

  Mintegy 205 millió forint értékű egyházi és önkormányzati pályázatról döntött a közelmúltban a kormány …