2020. október 27., kedd
FONTOS

A szeptemberi Mária-ünnepek nyomában

A szegvári Kisboldogasszony-templom 1927-ben

Krisztust adni a világnak

 

A hagyományos világban – amikor az emberek és közösségek mindennapjait alapvetően szervezték és meghatározták a vallási események – a katolikus egyházi év mintegy két tucat Mária-ünnepet tartott számon. Bálint Sándor – Szeged kiváló szülöttje, tudós művészettörténész és néprajzkutató, akinek a boldoggá avatási eljárása folyamatban van – megfogalmazta, hogy a liturgikus év Mária-ünnepek sorozataként is fölfogható, hiszen a karácsony, a húsvét és a pünkösd mellett ezek a katolikus kalendárium legjelentősebb napjai, amelyek nemcsak teológiai és spirituális igazságokat és tartalmakat közvetítenek a hívő nép felé, de társadalmi és családi értékeket is.

Szeptember hónapban több Mária-ünnep van. Mária neve napja (szeptember 12.) mellett Mária születésnapját (szeptember 8.) is ekkor ünnepli az egyház. Mária neve – amely héber eredetű és vélhetően „mirha” (amely az ókori Kelet legdrágább illatszere volt) jelentésű – önmagában méltó a tiszteletre (neve, illetve annak rövidítése éppen ezért fordul elő oly gyakran kegytárgyakon, liturgikus eszközökön és textíliákon stb.). Isten anyja nevének kultusza a barokk korban – Bécs és Buda töröktől való fölszabadítása után – terjedt el Magyarországon, a névünnepet pedig Szent XI. Ince pápa tette kötelező a világegyházban a tizenhetedik század végén.

Mária születésének ünnepe pedig azért különösen fontos, mert a katolicizmus Szűz Máriához kapcsolódó tanításai között kiemelt helyet foglal el az a tétel, hogy Mária születésétől – pontosabban: fogantatásától kezdve – mentes az áteredő bűntől, s éppen ez a tulajdonsága az, amely lehetővé tette, hogy Jézus Krisztust, azaz a megtestesült Istent magába, a testébe tudja fogadni.

A Mária-tisztelet szeptemberi ünnepeihez több rítus is kötődik. Elég csak arra a szokásra utalni, hogy a régi korokban Kisboldogasszony – ez Mária születésnapjának elnevezése, míg Nagyboldogasszony ünnepe Mária mennybevételének augusztus 15-i emléknapja – hajnalán a katolikus földművesek kivitték a vetőmagot az udvarra, majd, miután a harmat érte, de még nem kelt föl a Nap, ismét bevitték a házba. Az ebből sarjadó búzáról úgy tartották, nem támadja meg betegség, és gazdagabban terem.

A második vatikáni zsinat előtti liturgikus rendben szeptember 24-én ünnepelték a hívek Fogolykiváltó Boldogasszonyt. A tizenharmadik században ugyanis Nolascói Szent Péter Szűz Mária sugallatára alapította a fogolykiváltó rendet, amelynek célja a pogányok rabságában – akár fogolyként, akár rabszolgaként – szenvedő keresztények kiváltása és lelkigondozása volt. Napjainkban ez az ünnep és ez a misszió átértékelődött: elsősorban a szenvedélybetegségekben szenvedők „megszabadítására” kérik ezen a napon a hívek Szűz Mária segítségét.
Mint a föntebb említett több évszázados gyökerű vallásos megnyilvánulások és Szűz Mária kétezer éve változatlan tisztelete mutatja: Mária életének példája ma is aktuális. Ez pedig nem más, mint minden keresztény hivatása: Jézus Krisztust – tanítását és közösségét – adni a világnak.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

Kamarazene a csillagok alatt Csatlakozva a Filharmónia új nyáresti sorozatához, az egyházmegye széképülete, a szegedi …