Gyulatelevízió
Tavaly év végén jelent meg Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé címmel egy Ferenc pápával készült interjúkötet, melyet a Szentatya életrajzírója, Austen Ivereigh brit újságíró rendezett sajtó alá.
Aki igazán meg akarja érteni Ferenc pápát, annak ezt a könyvet kell elolvasnia – állítja az Independent Catholic News brit katolikus hírportálon megjelent írásában Paul Burnell. Aki ismeri a pápa megnyilatkozásait, hamar fel fogja ismerni a kötetben azokat a témákat, amelyeket az egyházfő gyakran hangoztat a gazdaságról, a politikáról vagy a környezetvédelemről. Az interjúk során a pápa beszél többek között a katonai és fegyverkezési kiadásokról, az abortuszról, a rendőri erőszakról, a migrációról és a menekültekről, valamint a nők társadalmi és egyházon belüli szerepéről. Mindez kiegészül az egyházfő személyes vonatkozású történeteivel.
A U.S. Catholic amerikai katolikus magazinban írt kritikájában Kathleen Bonnette kiemelte, hogy a pápa egy átalakuló társadalom jövőképét vázolta fel, amely a neoliberális értékek helyett az emberi méltóság és a közjó szempontjait állítja a középpontba. Az egyházfő meggyőződése, hogy a világjárvány lehetőséget teremt a változásra – állapítja meg a szerző. Bonnette szerint a pápa rámutat világunk „rejtett járványaira”, mint az éhínség, a szegénység, az erőszak vagy a környezetkárosodás.
Bonnette ugyanakkor tisztában van azzal, hogy egyesek „radikálisnak” fogják tartani a Szentatya prófétai szavait, hiszen a pápa arra hív mindenkit, de különösen a hívő embereket, hogy ismerjék fel a változás szükségességét és lehetőségét. Ha a járványhelyzetből pozitívan akarunk kijönni, akkor a válságra adott válaszunknak a valóságban kell gyökereznie. Az egyházfő szerint ez azt jelenti, hogy fel kell ismernünk a társadalmi és környezeti problémák közötti szoros kapcsolatot, mégpedig azok szemszögéből, akiket ezek a kérdések a leginkább érintenek – emeli ki Bonnette.
Ferenc pápa könyvében arra buzdít, hogy „nyerjük vissza az összetartozás érzését, azt a tudatot, hogy egy nép részei vagyunk”. A Szentatya meggyőződése, hogy az egyháznak erősítenie kell az emberek közti összetartozás kötelékét.
Az amerikai jezsuita, Thomas Reese a könyvről szóló elemzésében egyetért az egyházfő azon kijelentésével, hogy „a válság alapszabálya, hogy másként jön ki belőle az ember. Ha átesel rajta, vagy jobban vagy rosszabbul jössz ki belőle, de soha nem ugyanúgy” – állapítja meg a Szentatya. Az egyházfő szerint a járvány okozta válságban nemcsak az egyének, hanem a kormányok is próbatételnek vannak kitéve, hiszen választaniuk kell. „Mi számít, az emberek védelme vagy a gazdasági rendszer fenntartása?” – teszi fel a kérdést a pápa.
Reese szerint Szentatya meggyőződése, hogy a világ „nem térhet vissza a válság előtti politikai és gazdasági rendszerek hamis biztonságába”, amely szerinte zsákutca lenne. Ehelyett „itt az ideje, hogy nagyot álmodjunk, hogy átgondoljuk a fontossági sorrendet”. A pápa szerint olyan politikai és gazdasági berendezkedésnek kell következnie, amely „integrálni tudja a szegényeket, a kirekesztetteket és a sebezhetőket, és párbeszédet tud kezdeni velük”.
Ahhoz, hogy ezt az újfajta politikai és gazdasági rendszert megvalósíthassuk, Ferenc pápa szerint el kell utasítanunk „azt a tévhitet, hogy a társadalom rendező elve az individualizmus”. A „kiselejtezés kultúrája helyett a szolgálat kultúráját” kell építenünk – hangoztatja a Szentatya, és leszögezi: „rendező elvként a testvériséget kell választanunk az individualizmus helyett”.
