Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!
A mostani covidos, háborús, energiaválságos és inflációs helyzetben fokozottabban foglalkozunk saját magunk és mások anyagi és vagyoni helyzetével, annak alakulásával. Néhány vasárnappal ezelőtt ez volt a témája a szentmise olvasmányainak.
Aki már részt vett legalább egyszer valamilyen nagy érdeklődést kiváltó, mindenkit érintő, fontos témában meghirdetett lakossági vagy bármilyen fórumon, az biztos, hogy találkozott egy egyszerre nevetséges és bosszantó jelenséggel. Mindig van valaki, aki ilyenkor váratlanul felszólal, vagy kérdez, és egy pitiáner, csak számára fontos, senkit sem érdeklő témával jön elő, hogy például: Polgármester úr, azonnal intézkedjen, mert a szomszéd kutyája halálra ijeszt, amikor vicsorítva néz rám! Hasonló történik az említett vasárnap evangéliumában. Jézus egy hatalmas érdeklődést kiváltó, nagy létszámú lakossági fórumot tart, közérdekű, mindenki életét közvetlenül érintő témákról beszél, ad tanítást, amikor egyszer csak valaki bekiabál neki: Mester! Szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget! Jézus a beszólást és a beszólót gyorsan helyreteszi, de ennek apropóján egy kis kitérőt tesz, hogy tanítást adjon a személy és a tulajdon kapcsolatáról, az embernek a saját tulajdonához kötődő viszonyáról. Ez minden kor minden társadalmában konfliktus, irigység, erőszak, gyűlölet forrása lehet. A hallgatók nem kapnak valamilyen receptet, amit minden esetben gondolkodás nélkül lehetne alkalmazni. A megoldás nem is valamilyen véres ideológia, mint az egyenlőség tetszetős jelszavát hangoztató francia forradalomé, vagy az önmagában értelmetlen népi demokráciára hivatkozó kommunista diktatúráké. Jézus alapelveket fogalmaz meg, melyet mindenkinek saját körülményei között érdemes tudatosan figyelembe venni, illetve veszélyekre figyelmeztet. Mindezt egy egyszerű, rövid példabeszéddel teszi. Egy vagyonos ember a zárszámadáskor szembesül azzal, hogy kiugróan magas lett a terméshozam, óriási profit keletkezett. Ahelyett, hogy mindezt értelmesen kezelné, raktárakba gyűjt mindent, feltölti bankszámláit, és azt mondja magának: kész, eddig tartott a strapa, mostantól hátradőlök, megvan mindenem, csak élveznem kell az életet. De még aznap este egy váratlan vendég érkezik, aki megszólítja: te esztelen, még ma számon kérik lelkedet, azaz meghalsz. Kié lesz mindaz, amit gyűjtöttél? A mai füleknek a példa talán túlságosan is egyszerű és direkt. Pedig a cél nem a halállal való riogatás, hanem mindannyiunknak szóló figyelmeztetés. Az anyagi gazdagság veszélye abban áll, hogy azt, amink van, összetévesztjük azzal, amik vagyunk. Azt gondoljuk, hogy többek vagyunk, ha többet birtoklunk, ezzel pedig könnyen hatalmas bohócot tudunk csinálni magunkból.
Aki viszont saját személyiségét nem státuszszimbólumokkal, hanem örök szellemi, lelki értékekkel gazdagítja hittel, Isten ajándékaival, az ezt a gazdagságot a halállal sem veszíti el, hanem még inkább gyarapítja. Úgy vélem, a gondolat időszerű napjaikban is.
Szent István királyunk közbenjárásával kérjük Istent, hogy minden külső nehézség ellenére az utóbbi értékekben gazdagodjunk, amikor az egész nemzet első szent királyunk emlékét ünnepli.
