2022. szeptember 26., hétfő
FONTOS

Apák és fiúk zarándoklata Tihanyból Pannonhalmára Együtt az úton

Az apák és fiak szegedi csapata Piros Adorjánnak, a pasztorális helynökség munkatársának a vezetésével július 10-én érkezett. Zamárdiba hozta őket a vonat Szegedről, innen gyalogoltak a szántódi révig, majd átkelve a Balatonon felkapaszkodtak a Tihanyi Bencés Apátsághoz. Miközben ismerkedtek a bencés monostor és természeti környezete szépségeivel, beszélgettünk vállalkozásukról.

A zarándokút állomásait és tematikáját a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája állította össze, ezt alapul véve dolgozta ki apa–fia programját a családközpont. Az útvonal a Tihanyi Bencés Apátságtól Aszófő, Vöröstó, Nagyvázsony, Városlőd és Bakonyszentlászló érintésével vezet a Pannonhalmi Bencés Főapátsághoz a Szent Jakab-zarándokút nyomvonalát követve. A szegedi zarándokok napi 15–25 km-es távokat tettek meg. Az út egyszerre lelki töltekezés, pihenés, tartalmas beszélgetések, apa–fiú kapcsolatépítés, gyönyörködés a természetben és kulturális értékek megismerése. A Szent József-évben született kezdeményezést a járványhelyzetre való tekintettel tavaly el kellett halasztani, idén az egyházmegye támogatásának köszönhetően valósult meg a program.

Az úton csendes szakaszok és beszélgetések váltakoztak, melyek hol az apák és párhuzamosan a fiak között zajlanak, hol az apák fiukat megszólító kérdéseket kaptak a vezetőtől. Az apák a családfői szerep megéléséről, az apaság kihívásairól osztották meg egymással gondolataikat, miközben a fiúk arról beszélgettek, hogyan élik meg édesapjukkal a kapcsolatot, milyen jó időt töltenek együtt, mi hiányzik nekik, mit szeretnének kérni az apjuktól.

– Voltak olyan szakaszok, amikor az apa és a fia gyalogolt együtt, és néztek rá a kettőjük közötti kapcsolatra, áttekintették a múltat, a közös élményeket, értékeket – mutatta be a tematikát Piros Adorján, és hozzátette:

– Egy ilyen zarándoklat megadja a lehetőséget, hogy apa és fia minőségi időt töltsön együtt, olyan időt, ami felér akár egy évvel, hiszen ez az idő csak az egymáshoz való kapcsolódásról szól.
A legfiatalabb résztvevő 10 éves, a legidősebb fiú 24 éves volt, aki éppen nősülés előtt áll, így egy fontos életszakaszt zárhat le édesapjával. A zarándoklat egyszerre szólt az apa–fia kapcsolatról, ugyanakkor a résztvevők közösségként járják végig az utat.

– Mindkettő fontos. Mi, apák nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, ha más apáktól halljuk, hogyan élik meg ők az apaságot, hogy nevelik a fiaikat, hogyan vannak jelen a családban, mit jelent számukra a családfői szerep – mondta Adorján.

A zarándokvezető jól felkészült. Tudja, férfiember a „kézzelfogható dolgokkal” tud mit kezdeni.

– A történeteinket tudjuk talán legjobban megosztani a fiainkkal és egymással. Talán nem tudjuk mindig megnevezni az érzéseket, de a megélt tapasztalatainkat el tudjuk mesélni. Van, hogy csak az elcsukló hang jelzi, hogy valami megérintődött a férfiemberben, vagy elhalkul, mert nem találja a szavakat, de a másik érti őt, anélkül, hogy kimondaná. A megosztások ugyanolyan fontosak a férfiaknak, csak egymás közt másképp beszélgettünk. Erre most megvolt az időnk és a módunk. A válaszokat az út, a fizikai megpróbáltatás is formálta. Igénybe vettük a testünket, elfáradtunk, de szabadabban tudtunk megnyilvánulni, hiszen kint voltunk a természetben, ami még nagyobb nyitottságot adott a beszélgetésre, hiszen a természetben való lét kedvet is csinált hozzá. A gyaloglás erősítette bennünk a türelmet, és segítette az egymáshoz fordulást – vélte a vezető.

Nézze meg ezt is:

Egy hét az evangélium közelségében

Az ÁGOTA közösség egyik missziója, hogy a családjukat nélkülöző gyermekek és fiatalok létállapotához érzékenyülve közvetíti számukra …