Gyulatelevízió
Kettős bicentenárium
Az idei január a kétszázas évszám bűvöletében telt: 1823. január 1-jén látta meg a napvilágot a magyarság örökre első költője, Petőfi Sándor. Ugyanezen esztendő januárjának 22. napján tette ki a pontot a család szatmárcsekei udvarházában nemzeti Himnuszunk tisztázatának végére Kölcsey Ferenc. Az első évforduló az idei Petőfi-emlékév apropója, az utóbbi hagyományosan a Magyar Kultúra Emléknapját jelöli a naptárban.
A Petőfi-évfordulót szavalóversenyek, zenés irodalmi pódiumműsorok köszöntötték a megye közművelődési intézményeiben és iskoláiban. A hódmezővásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központban Petőfi szatirikus társadalomkritikája, A helység kalapácsa került színre. Petőfi és Szendrey Júlia szerelmének története a csongrádi előadóművész-páros, Dezső Dóra és Szűcs Miklós jóvoltából kelt életre. Szegeden flashmob köszöntötte a kettős bicentenáriumot a Dóm téren, ahol a két jubiláns költőóriás szobrának megkoszorúzását követően a nemzeti színekben pompázó, hatalmas 200-as számot formázó embergyűrűk mutatták az égboltozat felé kettős évfordulónk jelképes számát.
A Magyar Kultúra Napjához három kiállítás megnyitása is csatlakozott az egyházmegye területén. A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának átriumában Balló Andrea festőművész tárta a közönség elé elementáris erejű absztrakt képeinek legfrissebb kollekcióját. A makói városházán az idén 95 éves, fáradhatatlanul tevékeny grafikusművész, számtalan magyar termék- és cégembléma megalkotója, a város díszpolgára, Szekeres István mutatta be életműve kevésbé ismert, bensőséges, lírai termését. A szentesi Koszta József Múzeum a magyarságtudat, kulturális identitásunk fontosságát igyekezett megvilágítani a Magyar Kultúra napján megnyílt, „Neked mit jelent, hogy Hí a haza?” című tárlatával, amelyen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak fotói adnak kortársi feleleteket a Nemzeti dal felszólítására. Különleges kezdeményezéssel csatlakozott a Himnusz évfordulójához az SZTE Földrajzi és Földtudományi Intézete: a nemzeti imánk egyes költői képeihez társított fotók az online térben tekinthetők meg a https://storymaps.arcgis.com/stories/d083c54228144ce5b3a61fa45189fcdc webcímen.
Thália és a szénszünet
Az energiaválság miatt legtöbb előadóművészeti intézményünk és kiállítóhelyünk műsortervének átalakítására kényszerült a téli hónapokra. Ezzel is magyarázható, hogy a múlt esztendő utolsó hónapjában a szokásos karácsonyi kulturális kínálatnál is gazdagabb választék csalogatta a lelki tartalékra áhító publikumot. A Szegedi Nemzeti Színház ifj. Johann Strauss kihagyhatatlan szilveszteri mutatványával, A denevérrel készült, miközben telt házakat vonzott A csókos asszony című édes-bús zenés komédia is. A szénszünet idejére a teátrum interneten tette elérhetővé korábbi bemutatóinak – többek között az 1984 és a Mária országa című színműveknek – fölvételét. Békéscsabán Kocsák Tibor és Bozsó József mesemusicalje, a Hagymácska szolgálta a karácsonyi ráhangolódást. A válsághelyzet versenyelőnyhöz juttatta a kisebb fenntartási költségű előadóhelyeket: Szentesen a békéscsabai társulat előbemutatójaként Gogol A revizorával várta publikumát a Tóth József Színház, a Megyeházán pedig Hűvösvölgyi Ildikó versműsorának, Az éjszaka csodáinak tapsolhatott a közönség.
Szegedi siker Zürichben
A zürichi Tonhalle a világ egyik legnevesebb komolyzenei koncerthelyszíne: az 1895-ben fölavatott, nemrégiben eredeti pompájában fölújított intézményben a legjelesebb klasszikus előadók adják egymásnak a kilincset. A Tonhalléban föllépni garancia a zenei minőségre, egy ottani vendégjáték nem csupán az együttesekben zajló zenei munka visszaigazolása, de jelentősen megnöveli az előadók nemzetközi ismertségét és rangját. Épp ezért följegyzésre érdemes a Szegedi Szimfonikus Zenekar december 26-i vendégjátéka, amelynek műsorán egy Dvořák–Smetana–Ravel illetve egy Csajkovszkij–Rimszkij-Korszakov összeállítás szerepelt. A két hangversenynek különös hangsúlyt ad, hogy a zürichi koncerttermet a szegedi muzsikusok második otthonát, a Szegedi Nemzeti Színházat tervező építészpáros, a bécsi Fellner és Helmer alkotta meg.
