Gyulatelevízió
Száz éve menekült Magyarországra Glattfelder Gyula. Csanád megye püspöke kényszerű távozásának köszönhetően lett Szeged az egyházmegye székhelye.
A vármegyei levéltár konferenciával emlékezett a tudomány- és művészetpártoló egyházi vezetőre és korára.
46. alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára a Csongrád Megyei Levéltári Napokat. Idén ősszel két helyszínen, Hódmezővásárhelyen és Szegeden várták az érdeklődőket.
A szegedi program apropóját Glattfelder Gyula Csanád megyei püspök Temesvárról való elüldöztetésének centenáriuma adta: e Trianonból fakadó újabb szomorú esemény eredményeképpen vált a „legkatolikusabb város” egyben püspöki székhellyé.
Kiss-Rigó László püspök megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy nem önszántából, hanem kényszerből hagyta el egyházmegyéje székhelyét a püspök. Glattfelder bízott abban, hogy ez a költözés csak ideiglenes – ennek bizonyítéka, hogy a Csanádi Egyházmegye levéltára Temesváron maradt, ma is ott található. Csak az 1930-as években kérte a pápától, hogy legyen az egyházmegye székhelye Szeged és a Fogadalmi templom a székesegyháza.
– Több vértanú és mártírhalált halt püspök állt a Csanádi Egyházmegye élén, közéjük tartozott Szent Gellért is – emelte ki Vágfalvi Zoltán doktorandusz, történelemtanár előadásában. Rámutatott, 1702–1738-ig egyszer már átmenetileg Szegeden volt az egyházmegye központja. A 20. század elején Csernoch János püspök, későbbi hercegprímás pezsdítette fel Szeged vallási életét: 1909-ben itt rendezték meg a katolikus nagygyűlést, több katolikus szervezet, többek között a Szegedi Katolikus Kör ekkoriban alakult meg. Rámutatott, hogy míg a püspöki székhelyen, Temesváron több náció és vallás osztozott, Szeged lakosságának markáns többsége római katolikus volt. Csernoch időszakában hívták a Tisza-menti települést a „legkatolikusabb városnak”.
A trianoni békediktátum három részre szakította az egyházmegyét, a legnagyobb darabja Romániához került. Glattfelder Gyula püspök azonban ragaszkodott Temesvárhoz. 1923. február 27-én a Szentszék utasította a város elhagyására, majd március 23-án 48 órán belüli hatállyal a román hatóságok is kiutasították. Kényszerű távozása után előbb Budapesten élt, majd a püspöki palota elkészülte után Szegedre költözött.
Glattfelder és Szeged kapcsolatáról beszélt előadásában Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató, a Gál Ferenc Egyetem címzetes főiskolai tanára. A püspök és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter között gyümölcsöző együttműködés alakult ki az évek folyamán. Glattfelder folytatta a már Budapesten és Temesváron is végzett oktatáspártoló munkáját, segítette az újszegedi katolikus tanítóképző építését, fejlesztését. Zombori emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy Szeged az egyetem és a püspökség segítségével lett az ország egyik legjelentősebb városa – szimbolikusan ezt fejezi ki, hogy a Dóm téren és a teret körülölelő épületeken ma is osztoznak.
Mind Zombori István, mind a konferencián szintén előadó Horváth Gábor tanszékvezető főiskolai tanár hangsúlyozta, hogy Glattfelder Gyula nélkül a Fogadalmi templom sem lett volna olyan gyönyörű épület, mint amilyenné végül vált. Horváth szerint a püspök egy „nagystílű egyházi fő” volt. – Fel kell emelni az aláhanyatlott tudományt és művészetet – vallotta Glattfelder már 1910-ben és ennek jegyében működött együtt Fieber Henrik római katolikus pappal, művészettörténésszel. E gondolat mind a félbeszakadt temesvári, mind a szegedi éveit végigkísérte. Horváth Gábor úgy látja, Szeged városában Glattfelder Gyula egy újkori Csanádot látott.
