Gyulatelevízió
Őszinte tisztelettel és barátsággal köszöntök mindenkit, aki arra méltat, hogy gondolataimat elolvassa, próbálkozásaimról építő véleményt formál.
Sajátságos iskolaalapításra teszek ugyanis kísérletet egy jól verbuvált csapattal – lelki barátaimmal –, mely próbálkozás tudomásom szerint a maga nemében újszerű és formabontó, hisz járatlan úton való kitartó menetelést vázol fel, készít elő, mintegy tudatos és öntudatos jövőt vizionálva sajátságos tehetségű helyi fiataloknak.
Sokan és joggal kérdezhetnék, hogy egy mérnökember – aki közel húsz éve egy „normálisan” működő céget (közel száz alkalmazottal) próbál meg jól igazgatni – miért nem marad meg a kaptafájánál. Nem beszélve arról, hogy a négy cseperedőben lévő fiát még jó irányba kellene terelnie – nevelnie. E felvetésre válaszom az, hogy ilyen lelki alkatú vagyok – vélhetőleg sajátos „génhiba” ez, mely „fogyatékosságom” folyamatosan arra sarkal, hogy szűkebb és tágabb környezetemben ne fogadjam el a működésképtelen, zavaros helyzeteket, melyeket jellemzően nemtörődömség, fásultság okoz és övez.
Munkám során rájöttem arra, hogy az ilyen lelki alkat közel minden huszadik embernél érhető nyomon csupán. Tapasztaltam ugyanakkor azt is, hogy ha a környezetük kineveti őket és nem ad lehetőséget az álmaik megvalósítására, próbálkozásaik tárgyiasulására, ez a veleszületett tulajdonság elapad. Véleményem szerint a mai magyar társadalom megtizedelte az ilyen adottságokkal felvértezett embereket.
Ezen felismerés és az ebből következő elégedetlenség vezetett oda, hogy megoldást keressek a magam módján társadalmi bajaink eme szegmensére.
Így jött létre a Dél-alföldi Talentum Akadémia (DELTA). Szívesen nevezném LELKI HAJTÓERŐ NEVELDÉNEK, de sok embernek nem mondana semmit, így maradok az értelmezhetőbb névhasználatnál. E nevelde létrejötténél fontosnak tartom azt is, hogy már kezdetben se vállaljunk egy megyénél kisebb léptéket, ezért első évben Békés megye mintegy 3300 érettségiző diákja közül 150 főt választunk ki kizárólag belső hajtóerejük alapján, hogy elkezdjék az I. évfolyamot az egyhetes nyári akadémián.
Hiszem és remélem, hogy e missziónkban nagyon sok embert meg tudunk érinteni úgy, hogy közben teszünk is végre magunkért, gyermekeinkért, és – erőnkhöz mérten – minél szélesebb környezetünkért.
Elmúlt a parttalan okoskodások ideje, későre jár, cselekedni kell, a jövőt kell építeni; erre toborzok minél több lelki (sors)társat és barátot.
Barkász Sándor, alapító
