Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasòk, Kedves Testvèrek!
Az elmúlt három vasárnapon az evangéliumban Jézus olyan témákban ad tanítást, melyek alapvetően befolyásolják minden korban és minden társadalomban az ember közérzetét, boldogságát, életének minőségét.
Három hete a szexualitásról, a házasságról volt szó.
Gondoljunk bele, mennyi bomlott agyú ideológiával, „érzékenyítéssel” támadják ma a józan észt, a házasságot, a családot, a nemi identitást.
Két hete a pénzhez, a vagyonhoz való viszonyról adott tanítást Jézus.
Nézzünk csak körül: hány embernél látjuk, hogy a pénz és a vagyon, akár kicsi, akár nagy, teljesen elvette a józan eszét; minden, csak nem boldog, és azt hiszi, hogy ettől felsőbbrendűségi érzése, tudata van. Valljuk be, sokszor azok válnak valamilyen módon gazdaggá, akiknek sem intelligenciájuk, sem felelősségtudatuk nincs hozzá. Kivételek persze mindig vannak.
Az elmúlt vasárnapon pedig a bármilyen hatalom megszerzése iránti vágy, illetve a hatalom gyakorlásának a módja volt a téma.
Az apropót az adta, hogy Jézus apostolai közül, a teamből, a stábból ketten – testvérek – odamennek hozzá, és szemrebbenés nélkül kérik, hogy majd ha hatalomra jut, környezetében a két legfontosabb pozíciót nekik juttassa. Jézus ugyanolyan szemrebbenés nélkül azt válaszolja nekik, hogy fogalmuk sincs, mekkora butaságot kértek, és ennek kapcsán beszél bármilyen hatalom gyakorlásáról.
Először is egy kórképet ad kora társadalmáról. Azt mondja, hogy akik a világ urainak tartják magukat, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Azaz visszaélnek a hatalommal, azt a saját anyagi előnyükre használják, azt hiszik, hogy a bármilyen önként vállalt, választás vagy kinevezés által elnyert pozíció már önmagában emberileg többé, nagyobbá teszi őket másokhoz viszonyítva. Sajnos a bármilyen vélt vagy valós hatalom gyakorlásának ez a módja jelen van minden társadalomban, még az egyházi klerikalizmusban is.
Ismerünk mindannyian olyan családfőt, aki zsarnokoskodva uralkodik az egész családon, legalábbis amíg tűrik, vagy olyan bürokratákat, akik vélt hatalmukat nem azzal mutatják meg, hogyan képesek egy ügyet megoldani, hanem hogyan képesek azt ellehetetleníteni vagy akadályozni; vannak köztük szép számmal saját trágyadombjukon kapirgálva harsányan kukorékoló kiskirályok, vagy csupán a saját anyagi érdekeiket, hasznukat szem előtt tartó politikai hatalomra törekvők akár a legalacsonyabb szinten is – sőt, ott talán még inkább.
A társadalmi kórkép megfogalmazása után Jézus határozottan megfogalmazza az akaratát, hogy az ő közösségében, közöttünk ez ne így legyen; aki az ő követője, aki hozzá tartozik, az ne így viselkedjen. Aki a legnagyobb akar lenni, aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Azaz az igazi emberi nagyság fokmérője az, hogy mennyire használunk befolyást, hatalmat, pozíciót arra, hogy másokat segítsünk, valódi javakat szolgáljuk. Ambíció a befolyásra, pozícióra, hatalomra sokszor kell is, kérdés, hogy azt mennyire gyakoroljuk mások szolgálatában. És Jézus ezt a stílust, hozzáállást nemcsak ajánlja, hanem a maga példáján is bemutatja. Azt mondja: „nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak, és életemet adjam váltságul sokakért.” És életét adta!
