Gyulatelevízió
Álmodni sem mertem erről
Április 28-án a szegedi Kardos Mihály atyának kivételes találkozásban volt része Ferenc pápával. A Szentatya magyarországi látogatása bővelkedett ilyen megható pillanatokban. Ahogy Mihály atya fogalmazott: jézusi szeretettel járt köztünk.
Papok, szerzetesek, katekéták, lelkipásztori munkatársak töltötték meg a Szent István-bazilikát, Ferenc pápát várták. Az egyházfőt kerekesszékben tolták az oltár felé, mikor váratlanul megállította kísérőjét meglátva egy kerekesszékben ülő paptestvért. Megfogta és megcsókolta Kardos Mihály kezét. A két kerekesszékben ülő pap találkozása bejárta a magyar világi és egyházi médiát, újságírók sokaságát vonzotta abba a szegedi hajléktalanokat befogadó máltai otthonba, ahol az idős, mindkét lábát elvesztett pap 2015 óta él. Jöttek, hogy megismerjék azt az embert, akit Ferenc pápa kitüntetett a figyelmével.
Mihály atya azonban mindenekelőtt Ferenc pápáról beszélt. Nagy tisztelője a Szentatyának, szeretett olvasmánya Ferenc pápa Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé című könyve. „Ferenc pápát olyan embernek látom, akinél a szó és a tett egyezik. Sok hidegség van az emberek között, pedig nagyon kevesen vannak, akik tényleg rossz emberek. De nem merünk jók lenni egymással. A pápa mer jó lenni. Számomra a jézusi szeretetet éli, és viszi ki az emberek közé.”
A személyes találkozásról álmodni sem mert Mihály atya. A hajléktalanokat befogadó otthon messze van onnan, ahol a mindennapi emberek élete zajlik, mégis szinte naponta érkeznek látogatók a szegedi Pio atyaként emlegetett paphoz. Egyikük Serfőző Levente, aki gyerekként ministránsa volt Kardos Mihálynak. Ő lett Mihály atya „embere, aki bevitte” a bazilikába. Tudta, mennyire nagy tisztelője Ferenc pápának, és megszervezte számára az utat a találkozóra.
Mihály atya hetekkel később is könnyekkel a szemében eleveníti fel a találkozást: „Az első padsor elé állították a székemet. A Szentatya mindössze öt méterre volt tőlem, amikor meglátott és elindult felém. Sugárzó arcot láttam, nagy tisztaságot, egyszerűséget és jóságot a tekintetében. Csak annyit tudtam mondani Szentatya, és átadtam azt a könyvet, amit magammal vittem. Ferenc pápa könyvét, melybe beírtam, »örömhír az életért, gyakran kell olvasni.« Elfogadta. A találkozó többi részéből semmit nem hallottam. A végén Ferenc pápa ismét odajött hozzám, és átadott egy rózsafüzért. A találkozást követően csak azt tudom mondani, a pápán keresztül az Istennel is találkoztam.”
Mihály atya így fogalmazott: „Úgy érzem, értem a pápát, s nagyon tisztelem azt az embert, aki ennyire jézusi. Kristálytisztán kimondja a dolgokat, mégpedig közérthetően.”
Mihály atya 2015 óta lakik a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanokat ellátó otthonában. Cukorbetegség következtében elveszítette mindkét lábát. Vallja, az embernek ott kell élni, ahol a legtöbbet tehet embertársaiért. „Itt nincs pap, bennem pedig még megvan az erő, hogy szolgáljak. Itt naponta misézek, gyóntatok, keresztelek és sokszor temetek. Olyan emberek között élek, akik sok sebet kaptak az élettől. Számomra ők azok, akiket a Jóistenhez vinnem kell. A magam részéről viszem őket, az már a saját döntésük, hogy jönnek-e. Megérzik, hogy tisztelem őket. A legtöbb, amit a másiknak adhatsz, hogy megbecsülöd az emberi méltóságát.”
