Gyulatelevízió
Találkozó a papsággal és egyházi szolgálattevőkkel
Egységre, örömre, tanúságtételre hívott
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, magyarországi és külhoni papok, szerzetesek, szeminaristák, lelkipásztori munkatársak és katekéták töltötték meg a Szent István-bazilika padsorait. A bazilika előtti kivetítőkön több ezren kísérték figyelemmel az eseményt.
Ferenc pápa apostoli látogatásának kiemelt eseménye volt a találkozója a papsággal, egyházi szolgálattevőkkel a Szent István-bazilikában. „Megerősítő, útmutató próféciát kaptunk. Legyetek befogadóak, tanúi az evangélium ígéretének, de mindenekelőtt legyetek az imádság emberei, mert a történelem és a jövő ettől függ” – idézte Serfőző Levente Ferenc pápát.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyéből Kiss-Rigó László püspök, Gyulay Endre nyugalmazott püspök és 60 fős csoport vett részt a találkozón. Köllő Sándor atya, a dóm káplánja egyike volt azoknak, akik előimádkozóként vezették a rózsafüzér imádságot a Szentatyára várva.
Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, a Szent Gellért Szeminárium prefektusa ezúttal nem a kispapokkal érkezett, hanem a Kateketikai Intézet munkatársaival együtt Kardos Mihály atyát hozták el a találkozóra. Az idős, kerekesszékes pap különleges találkozás ajándékában részesült: „Amikor Ferenc pápát szintén kerekesszékben tolták előre a bazilikában, mellettem haladt el. Megállította segítőjét, megfogta, majd megcsókolta a kezem, és megáldott” – mondta el meghatottan. A jelenet tanúja volt Köllő Sándor: „Két idős, a szenvedést megismert ember találkozott. Szavak nélkül is egymásra találtak. Számomra két szent találkozása volt” – emlékszik vissza.
A találkozón Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte a magyar egyház nevében a Szentatyát. Ferenc pápa szavaiban a lelkipásztor szólalt meg: „Úgy maradunk a föld sója, ha nem feledjük, hogy korunk változásait, kihívásait Krisztussal és Krisztusban tudjuk megválaszolni. Nem jó út sem a bezárkózás »kényelmes és békés vallási oázisainkba«, sem a megkülönböztetés nélküli alkalmazkodás a világhoz. Meg kell tanulnunk felismerni Isten jelenlétének jeleit a világban. Az Ő magatartására a közelség, az együttérzés és a gyengédség jellemző. Legyetek befogadóak, legyetek tanúi az evangélium ígéretének, de mindenekelőtt legyetek az imádság emberei, mert a történelem és a jövő ettől függ.”
„Azt éreztem, hogy a pápa közénk jött, hozzánk szólt, valóban ismeri az életünket, a magyar papság és a magyar egyház helyzetét. Nem csupán egy beszédet mondott, hanem kifejezetten nekünk üzent a szavaival: az egységre, az örömre, a tanúságtételre hívott meg mindannyiunkat” – így élte meg az oktatási helynök.
Köllő Sándor azt érezte, hogy egy nagy család vagyunk, akik összegyűltünk a családfő körül, és nyitott szívvel, lélekkel füleltünk szavaira. „Bátorított, buzdított, megköszönte a munkánkat, de meg is dorgált minket, figyelmeztetve, hogy ne feledjük, egy csapat vagyunk, püspökök, papok és katekéták, rómaiak és görögök.”
Serfőző Levente ugyanígy fogalmazott. „Ritka alkalom, hogy a család minden tagja együtt ünnepel, most megérezhettük, mit jelent egy csapat lenni. Megerősítő volt, hogy a Szentatya meg merte érinteni a magyar egyház gyenge pontjait, hogy nincs tabu, szőnyeg alá söprés. Van feladatunk, ezzel kezdenünk kell valamit. Lendületet kaptunk, hogy előre tekintsünk, elkezdjük a dolgokat, mert az élet itt és most történik.”
