Gyulatelevízió
A lelkipásztorkodás kihívásai
Október végén tartották meg Máriabesnyőn a hagyományos Országos lelkipásztori-teológiai napokat. A három nap előadásai, csoportbeszélgetései a hívek és papok együttműködéséről, ennek nehézségeiről és jó gyakorlatairól szóltak. Papok és munkatársaik – nyolcvan fő – vett részt az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) szervezésében a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban megrendezett találkozón.
Látva a lelkipásztorkodás mai kihívásait fogalmazta meg témáját – „A pap mint vezető” – az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok a magyar lelkipásztorkodás nagy múltra visszatekintő szakmai rendezvénye. A pap új feladatok sokaságával szembesül, miközben a vele szemben támasztott elvárások is megváltoznak. A liturgikus cselekmények mellett feladata a közösségszervezés, az egyházközség életének vezetése. Megnövekedett munkatársi gárdával együtt kell betöltenie a vezetés feladatát, legyen szó gazdasági kérdésekről, a templomról és a sekrestyéről, zenei és asszisztencia szolgálatról, a képviselőtestületről, adminisztrációról, hitoktatásról. Átalakultak a társadalmi szerepek, sok a bizonytalanság abban a tekintetben is, mit jelent vezetőnek lenni. Egyszerre elvárás, hogy a vezető „egy legyen közülünk”, ugyanakkor határozottan irányítson. A krisztusi vezető, motiváció, személyiség, közösségszervezés, együttműködés kérdéskörre fókuszáltak a teológia, pszichológia és a pasztorális gyakorlat területéről. A teológiai és biblikus alapvetés mellett útmutatást adtak a terepen végzett munkában. Kiemelt téma volt az ifjúság meghívása, kistelepüléseken élő sokplébániás vezetés, a nagy, városi plébániák vezetése.
Az intenzív három napon részt vett Kopasz István, a mórahalmi Szent László király-templom plébánosa.
– Arról szólt, amiben élek – István atya hasznosnak értékelte a találkozó előadásait. – Egy hétezres településen sok a feladat és sok a munkatárs is – írta le helyzetüket. István atya ötleteket merített, hogyan tudja motiválni, bátorítani munkatársait. – Jó volt szakembertől hallani a motivációról, megérteni ezt a belső folyamatot. Vallom, hogy törekednünk kell arra, hogy döntéseinket ne a félelemtől, hanem a szeretettől vezetve hozzuk meg, keressük egymás felé a szeretet új útjait. Fontos a munkatársak képzése is, ez lehet ugyanis az alapja annak, hogy nagyobb felelősséget kaphassanak.
A Plébániai Evangelizáló Sejtek mozgalmat képviselte a tanulmányi napon a szegedi Ferentzi Csaba, a hálózat nemzeti referense. A sejtevangelizáció gyakorlatát Piergiorgio Perini, a milánói Sant’Eustorgio-bazilika lelkipásztora vitte be a katolikus egyház gyakorlatába, ő jött el 2013-ban Csongrádra, és mutatta be ezt az evangelizációs programot. Csaba elmondta, ennek résztvevői sejteket alkotnak. Minden héten egy családi otthonban találkoznak, átbeszélik a vasárnapi prédikációt, imádkoznak, így készülnek fel a következő heti misszióra. Közvetlen környezetükből választanak ki valakit, akinek különösen szüksége van arra, hogy imában hordozzák, és konkrétan segítsék őt. Személyes figyelemmel fordulnak felé, elindul köztük egy egyre mélyülő kapcsolat, melyben egyszer csak elhangzik a kérdés, miért segítesz engem, mi motivál téged. Ekkor meghívják a plébánia befogadó, missziós közösségébe, ahol ő maga is egy újabb evangelizációs sejt aktív résztvevője lesz.
